Kedves Lujza!

 

Patchwork családok. Nehéz műfaj, gondolhatod. Apák, anyák, egy rakás gyerek. A sima családban sem egyszerű együttműködni, hát még nekik összeszokni.

Nemrég egy nagymama járt nálam, aki nemcsak a gyerekeket, hanem unokákat is megnyerte. Pont háromszor annyi gyereket, és kétszer annyi unokát, mint neki van. Tüneményes nő, akiben erősen túlműködik a megfelelés. Nagyjából egy éve engedtem el. A „Szerezz örömet másoknak, ne magadnak” szülői parancs leépítésén dolgoztunk. Ha egészségesen működik, az jó, mert néha el kell tudni fogadni, hogy a saját szükségleteket háttérbe kell szorítani, de ha mindig ez van, az nem oké.

Szülők felé, gyerek felé, munkahelyen, barátnőkkel és pasikkal is halmozottan jelen volt, szóval szinte teljesen eltűnt a nő a saját életéből.

A munkánkat sikeresnek értékeltük, mert három munkahelyből egy lett és megjelent egy pasi is, akivel végre minden jó volt. Vele igen, csak a fent említett nagycsalád is vele járt árukapcsolásban.

Velük sincs ám gond, jófejek. Az nem tiszta most, hogy milyen szerepet töltsön be, gürizzen-e a családi szülinapokon, velük kell-e töltenie a hétvége egy részét. Hát, nem is tudom, nincs egyértelmű akcióterv, de van mihez igazodni.

Mondjuk ahhoz, hogy semmi sem kötelező. Ha vérszerinti családról van szó, akkor az ember tudja, hogy kinek segít, még ha túl is tolja. Viszont, ha én mostohanagymama, vagy anya vagyok, akkor minden, amit az ő gyerekeiért és unokáiért teszem, azt tulajdonképpen a partnerért teszem. És ezzel azért kell vigyázni, mert párkapcsolatban az adok-kapok egyensúlya másképp működik, mint a gyerekek felé. Ha túl sokat tesz bele, akkor eladósítja a másikat, vagy mondhatom úgy is, hogy hiány keletkezik emitt.

Ki lehet ezt egyensúlyozni, például úgy, hogy jó, sütök-főzök, mert szívesen teszem – és ez fontos – de megengedem, hogy a nyaralást a másik állja. Vagy most nem szeretnék főzni, rendeljünk. Vagy most vasárnap hagylak a családoddal, igazából arra vágyom, hogy egyedül olvassak a tóparton. Vagy bármi. De ahogy már meséltem, ha túl nagy lesz a különbözet, lehet, hogy épp az lép ki a kapcsolatból, aki túl sokat kapott, mert nem tudja egyenrangúnak érezni magát.

Lujza nyugtass meg, hogy nem csak adni tudsz, hanem el is tudsz fogadni. Adj lehetőséget a másik félnek is, hogy adhasson. Engedd, hogy ő is érezze, fontos neked.

Holnap majd a gyerekek oldaláról mesélek egy történetet, az is ugyanilyen fontos.

Hiányzol és kérlek ne feledd a levelet nekem. Nagyon várom.

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy ki az a Lujza?