-

Kedves Lujza!

 

Nemrég járt nálam valaki, aki fél vezetni. Nem ő az első, beszéltünk már erről, de azon kívül, hogy nehéz megbirkózni azzal, ha a kezemben van az irányítás, minden eset más és más apró részletet rejteget.

Annak is megvan a pikantériája, ha valaki épp azt a valakit ülteti maga mellé, akiről sejti, hogy jól le fogja hurrogni, ha ötvennel megy, ahol csak annyival szabad, és hogy nem így kell nyomni az indexet. De ha pont úgy nyomja, akkor most épp másként kellett volna.

Az XXL-es csomagban pedig mindenki és minden helyzet beletartozik, akik azt üzenik, hogy semmit, de semmit nem lehet elég jól csinálni. A kritikus nagyon domináns alkat, és valamennyire mindenki belső hangjai közt szerepel. Alapból nem szemét, sőt, ő képes biztosítani az állandó fejlődést.

Ugyanakkor, ha gyerekkorban azt tanulja meg valaki, hogy a viselkedése kritizálandó, sőt a személye is, tudattalanul is igyekszik megfelelni ennek a képnek, önként és dalolva megy bele olyan helyzetekbe, ahol kudarcot vallhat. Míg rá nem jövünk, hogy ki narrálja a filmet. És akkor lehull a lepel: lehet, hogy egy ember véleménye és visszajelzése vált általánossá, torzítva a valóságot.

Innen már sejted Lujza, mi következik.

Van olyan ember az életedben, akinek a szava, véleménye mindennél többet nyom a latba a számodra? Lehet, hogy van támogató és van lehúzó verziód is. Csak egy nézőpont. Van ezer másik.

B.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy ki az a Lujza?

-
Lehetne egy képzeletbeli barátnő.  Lehet, hogy Anya így hívott kislánykoromban. Szóval lehet, hogy én vagyok, és ez egy napló.  Lehet, hogy egy nemlétező kliens.  Az is lehet, hogy azért írok neki, mert egy barátnőm arra buzdít, hogy írjak feljegyzéseket a munkámról. Arról, amit sosem szabad megosztani, de bizonyos tanulságai másnak is szól(hat)nak.  Ezek mind. Ez minden.
További információk
-
Kedves Lujzám! Ma jól besokalltam. Nincs vége a rohadt házimunkának. Azon kaptam magam, hogy haragszom a gyerekeimre, mert a zoknijukat hajtogatom. Gondolhatod, egy ekkora családban mennyi a zokni, még ha el is tűnik némelyik párja, akkor is marad pont elég. Aztán meg úgy éreztem, hogy ez nagyon méltatlan. Nem akarok senkire haragudni, mert zoknit hord. De közben azt is gondolom, hogy ez egy unalmas meló, és hogy tényleg arról szólna az anyaság, hogy csendben tűrve, fejet hajtva hajtogassak? Nem akarooooom. Arról nem is beszélve, hogy van még pár ilyen sohavégetnemérő unalmas házimunka.   Szerinted hány évesen tud egy gyerek zoknit hajtogatni? Kipróbáltam! A négyéves már tud, és még élvezi is. A nagyok nem élvezik, de ki mondta, hogy fintorogva nem lehet zoknit hajtogatni? Úgy döntöttem, engem inkább nem zavar :D És ma azt is lemértem, mennyi ideig tart öten kipakolni a mosogatógépet. Bakker, kevesebb, mint 2 perc. Hát Lujza, lett pár tervem, mit nem akarok ezentúl egyedül cs...
További információk
-
Kedves Lujza! Egy kliensem azzal keresett meg – nehezen osztotta meg a dolgot, mert nagyon szégyellte -, hogy alkoholba fojtja a bánatát. Sokszor és nagyon. Alkoholista. Szerinte nem, de ez nem vélemény kérdése. Zárójel, ha ilyesmivel találkozol, amúgy ez addiktológus kompetencia, de ez a levél most nem erről szól, zárójel bezárva. Hanem arról, hogy a dolog egy felmenőjénél kezdődött. A háborúból hazaérve nem találta a helyét. A családja nagyon várta haza, de egy másik ember jött vissza. Nem akarom tudni, miket élt át, és mivel akkoriban nem lehetett Dunát rekeszteni különböző segítőből, és a férfiak különben sem sírnak, csak cipelte és cipelte azt a hatalmas terhet. Nem beszélt róla, de biztosan többször lepergett előtte a film és újraélte, ami történt. Nem csodálkozom, hogy alkoholhoz nyúlt és bizonyos szemszögből jól tette, mert nyúlhatott volna a kötélhez is. És mivel inkább az alkoholt választotta, életben maradt, így generációkkal később meg tudott születni a kliensem. Fajf...
További információk