Kedves Lujza!

 

Ígértem, hogy mesélek neked egy patchwork családos történetet a gyerek oldaláról. Az ígéret szép szó, szóval bele is vágok.

Sosem a gyerekek választása, ha tetszik, ha nem, ez lesz. Apa, vagy anya szerelmes lesz, megint összeházasodik és lehet, hogy eleinte minden jónak tűnik.

A nevelőszülő csak egy dolog, de ott vannak az új „testvérek”, van, hogy három. Nehéz vállalás mindenkinek, nem egyszerű összehozni, hogy csak anyával, vagy csak apával lehessenek a gyerekek, arról nem is beszélve, hogy az új pár mikor tud, ha egyáltalán sikerül kettesben lenni.

Volt nálam egy lány, akinek meghalt az édesanyja. Az apja megismerkedett valakivel és még eléggé az elején jártak a kapcsolatnak, amikor kitört a járvány és karantént rendeltek el. Az ifjú szerelmesek úgy döntöttek, hogy összeköltöznek, ki tudja meddig kellene távol lenniük egymástól, főleg, hogy más városban éltek.

Hamar jött az esküvő, új ház is. De a kislánnyal folyton csak a baj volt. A másik lány igazi jókislány, együttműködő, ő bezzeg... De gondolj bele egy pillanatra Lujza. Lesz egy nevelőanyád, akit nem kedvelsz és hát az az igazság, hogy ő sem kedvel téged. Apa két munkahelyen, és még tanul is, gyakorlatilag soha nincs otthon, tiszta Hamupipőke szindróma. És a másik gyerekkel meg folyton példálóznak. És belegondolsz, hogy ezt még vagy tíz évig ki kell bírni. Egy idegen városban, a barátaid nélkül, szövetséges nélkül.

A kislánnyal tényleg csak a baj volt, egyetértek. Csak nem úgy, ahogy ők gondolták. Mert elég nagy baj, ha meghal az ember anyukája. És az is nagy baj, ha nem szereti a nevelőanyját, az meg aztán egyenesen katasztrófa, hogy az apja nincs ott neki. Hát nem tudom, ki szeret csípős hangyabolyban ülni, hát én nem szeretnék. Ráadásul egyedül, mint a kisujjam. Borzasztó.

Ennek a történetnek nem sikerült boldog véget barkácsolni. A kislánynak terápiára lett volna szüksége, és félve mondom ki, de meg vagyok róla győződve, hogy abban a távoli városban, ahol a nagymamája élt. Szóval nála, vele, mert neki ez a kislány volt az egyetlen. A szeme fénye. És ő megérdemelte volna, hogy valahol az legyen, nem jókislány, csak kislány. Az apja is nagyon szereti ám, ő is jó ember, de bavallom, kicsit haragszom rá, mert a fürdővízzel kiöntötte a gyereket is, és nem akarta megérteni. A maga módján akart segíteni, de nem úgy lett volna rá szükség.

Vannak jól működő második körös családok is, de ez a történet nagyon ki akart jönni belőlem. Éltél már meg valami hasonlót, Lujza? Hogy csapdában vagy, és nem segít senki?

B.

U.i.: Holnap szülinap…