Kedves Lujza!
Te sosem
voltál tervezős alkat. Emlékszem, hogy már feküdtünk az ágyban ott a hotelben
és egyszer csak felkiáltottál: menjünk le a tengerpartra! Nekem több se
kellett, már húztam is a papucsomat és valami kendőfélét a hálóing tetejére,
mert hát mégiscsak hűvösödött az idő.
Van, hogy
már januárban megtervezzük a nyaralást, mert hát mi ilyenek vagyunk, vagy
lehet, hogy csak én, aztán két nappal az indulás előtt a barátnőm elkérte a
koordinátákat és ők is oda utaztak, ahová mi.
Hát igen,
vannak a spontán és a tervezős alkatok. Én azt szoktam mondani, hogy azért
szeretek tervezni, hogy legyen időm spontánnak lenni, mert ez nem csak ilyen
vagy csak olyan dolog, hanem inkább olyan, hogy melyik hányától őrülnél meg
inkább.
Nem jobb az
egyik a másiknál, csak olyan, amilyen. Viszont nyaraláskor érdemes figyelembe
venni ebből a szempontból is mindenki igényeit ugyanúgy mint például azt, hogy
valaki a tengerparton akar dögleni egy könyvvel, vagy egész nap caplatni
mindenféle kincsek nyomában.
Igazából
csak azt akartam neked leírni, hogy hétfőn elutazom, és nem tudom, hogy tudok/akarok-e
közben levelet írni neked. Gondoltam ebben most spontán leszek. Ha lesz, írok,
ha kicsi lesz, kikeresek egy kedvenc levelet, ha egyáltalán nem, akkor nem
írok. Ha akarod hallani csengő-bongó hangomat, a Spotin megtalálsz.
Csokin
jövök vissza, ígérem.
Puszi
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése