Kedves Lujza!
Nyár van, nyár, röpke lepke száll
virágra, zümmög száz bogár. Motoron mondjuk kellemetlen, de én szerencsére nem
szoktam motorozni. Kivesszük a szabadságot és hurrá nyaralunk. Van, akinek tényleg
hurrá, mert elég nagyok a gyerekei ahhoz, hogy ki is tudja pihenni magát, van akinek
meg horror, mert még kicsik, vaaagy, minden nap jön egy halaszthatatlan
telefon, email, vagy megbeszélés.
És akkor csak a helyszín más, meg az
utazásos csomagolásos stressz, de legalább drága. Na, ma beszéltem valakivel,
akinek jöttek a feladatok a cégtől és mindegyik annyira fontos volt, hogy csak
na és ezzel minden nap megpecsételődött. Mikor szóba hoztam a workaholic
kifejezést, akkor erősen tagadott, azt mondta, hogy de hát ő szereti a munkáját
és innentől kezdve ez több, mint gyanús.
Örvendetes, ha az ember szereti a
munkáját, de ha nincs nap, amikor el tud feledkezni a feladatokról, és nem
sikerül a helyszínre, az élményre és azokra ráhangolódni, akikkel együtt nyaral,
akkor az nem kóser.
Most legalábbis egyszer élünk
Lujza. Munka, hobbi, hivatás, egyiket sem ajánlatos túlzásba vinni, még egysíkú
lesz a gondolkodásod. Próbálj meg lazítani.
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése