Kedves Lujza!

Nehéz téma jön, nagyon nehéz. Egyáltalán nem nekem való. Ha előre tudom, nyilván nem vállalom. És egy hét alatt három is befutott. Vajon miért? Teszteli az élet, hogy tudom-e tartani a határaimat, vagy arrogáns lettem és azt hiszem, hogy…

Durva történetet hozott a srác, már az elején mondtam, hogy nem biztos, hogy én vagyok az ember. Jól haladtunk mégis, de a harmadik alkalommal szóba került az öngyilkosság. Rögtön rábeszéltem a pszichiátriára, be is ment, de hazaküldték, máshová irányították. Pár nap múlva az erdőből írt üzenetet, nem nekem, hogy kötelet vitt magával. A rendőrség és a mentők tették a dolgukat.

Régi kliens jelentkezett szakítás után. Szombaton buliztunk, jött egy üzenet az exétől, hogy azonnal hívjam fel. Hát nagy tömegben ilyesmit levezényelni, meg különben is…  És másnap is fenyegetőzött, nem nekem. A javaslatom mentők és rendőrség.

Vasárnap dél, idegen számról hívás. Valakinek nagykorú gyermeke külföldön (ez sem az első), én adjak tanácsot, mit tegyen. Mentők, rendőrség. És nem: nem tudom fogadni, nem tudok vele beszélni. Sértődés hegyek.

Ha ilyesmibe futsz bele, ne szórakozz, inkább legyen túlkapás, mint legyintés.

Uhhh… Nem az én súlycsoportom.

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy ki az a Lujza?