Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

Néha elég egyetlen mondat. Vagy csak egy szó. Ha nagyon fontos valaki mondja egy jelentős pillanatban és érzékeny állapotban, egy életre beég.

Nem kell annyit gondolkodni. Hogy nézel ki? Béna. Túl kicsi. Te vagy a hibás. Nem szeretlek. Neked soha nincs szerencséd. Ez hülyeség. Bűn.

Vannak olyan mondatok is, amiket annyiszor hallott az ember, hogy már-már természetesé vált. Szégyeld magad. Mit fognak szólni? Hagyd csak, inkább majd én. Semmit nem tudsz rendesen megcsinálni. Le kéne fogyni. Nem kéne annyit beszélni. Ne hisztizz már.

Lehet egyszer majd elkezdem felírni ezeket a mondatokat és strigulázom, hogy kiderüljön, melyik csap oda legtöbbször és hagy heget.

Nemes dolog elhatározni, hogy az ember megpróbál nem minősíteni, hogy ne bántson. Legyen mindenki nemes. De most szólok, hogy szerintem nem fog menni maradéktalanul. Mindenki minősít. Például az a mondat, hogy mindenki minősít, minősít.  

Ha van ilyen mondatod Lujza, ami hosszú ideje rezegteti a dobhártyádat, nézd meg ki mondta, mikor mondta, esteleg próbáld kitalálni valójában milyen céllal hangzott el. És ha tovább tudsz menni, azt is próbáld valahogy elfogadással kigondolni, hogy az a valaki, aki mondta, mitől vált olyanná, hogy ilyen mondatokkal kommunikáljon.

Egy-egy ilyen szlogent szavanként fel tudjuk állítani csoportban. Nagyon izgalmas technika, meglepő minőségben és hatással. Mindig látszik egy történet mögötte.

Ha van ilyen mondatod, majd elmondod?

B.