Kedves Lujza!
Mikor véget ér egy kapcsolat, sokszor
túl hamar érkezik meg az igény arra, hogy megint legyen valaki, aki mellett
megvan az érzelmi biztonság és a jövőkép. Teljesen érthető. Ugyanakkor több olyan
eset is eszembe jut, amikor valaki egyszerűen túl korán ugrott fejest a vízbe
és az jéghidegnek bizonyult. Kijózanítóan.
Korán alatt azt értem, amikor
mondjuk pár hónap elteltével már összeköltöznek, vagy már a gyerekekkel is
megismerkedtek, még mielőtt egymásról eleget tudtak volna. Pedig előbb jó lenne
tisztázni Rómeó és Júlia kérdését – ha emlékszel még pár levéllel ezelőttre –
miszerint milyen szerepben volt az illető az előző kapcsolatában, van-e annak
családi minta szaga, mire volna jó ügyelni a következőben.
És bármennyire meg akarja mutatni
valaki magának és másnak is, hogy újra nyeregbe szállt, még akkor is meg kell
gyászolni az előző kapcsolatot, ha az nem volt jó, sőt.
Igényei, szükségletei persze vannak
mindenkinek, és azzal valamit kezdeni is kell, és lehet is, sokféleképpen. Ugye
nem baj Lujza, ha most nem hozok példákat, kinek-kinek ízlése és igénye
szerint.
Erős érzések hatása alatt sose jó
döntéseket hozni, a fájdalomcsillapítás vagy épp a visszatérés a földre később
kifizetődik. A türelem jobb kapcsolatot terem.
Remélem, sőt biztos vagyok benne,
hogy te nem fogsz így járni, de azért tedd ezt el, vannak más típusú kapcsolatok
is, amikre ez érvényes lehet.
Puszi
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése