Kedves Lujza!
Volt nálam valaki. Első alkalommal
nem jutottam szóhoz, annyi volt a mesélnivaló. Gyerekkori abúzus, fizikai bántás,
szeretetlenség, értéktelenség érzése, szolgalélek, újra és újra ugyanazok a párkapcsolati
csapdák, nem is merek leírni neked mindent.
Mikor másodszor jött, még mindig
sírva mesélt. Azt mondtam neki, szerintem neki inkább a pszichoterápia való, de
pár percet kipróbálunk a szőnyegen és meglátjuk.
Nagyon érdekes volt. A szőnyegen
teljesen más ember állt. Kitisztult a kép, látta és érezte a mintáit, nagyon
jól reagált. Ilyet még nem láttam. Azt igen, hogy másképp működik valaki a
szőnyegen, de inkább más felállásban: teljes racionalitás a fotelben, a
szőnyegen jönnek a könnyek, kinyílnak a zsilipek.
Mikor visszatértünk, akkor is jól
volt. De nagyon lassan készülődött, pedig már vártak rám. Láttam, hogy még
akart maradni, érezni a törődést. Mintha húzta vola az időt. Még csak
férceltünk, legközelebb kiderül, mennyire tart az öltés. Még mindig nem biztos,
hogy rám van szüksége.
És Lujza, én csak tanítom varrni.
Például tudom, hogy aznap találkája volt, amit a közös munkánk után le akart
mondani. Ha nem tette, lehet, hogy a cérnával együtt az anyag is szakad. Nemsokára
kiderül.
ölellek!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése