Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

 

Nemrég jött valaki azzal a felkiáltással, hogy azt mondtam neki, legközelebb két lépéssel az összeomlás előtt jöjjön. Őszintén szólva inkább azt mondanám, hogy abban a pillanatban, amikor zavart észlel, de hát vannak azok az esetek, ahol tudom, hogy már remegni kell a lábnak, a gyomornak pedig össze kell ugrani ahhoz, hogy komolyan vegye saját magát.

Ha valaki egyedül marad két gyerekkel, van egy húzós munkája, családi háza, konfliktusos családja és pár ellensége, akkor előbb viszi a gyerekeket mindenhová, és tudja le a kötelezőt, mintsem ilyen úri mulatságokra pazarolja az idejét, mint a saját feszkója.

Azért megdicsértem, mert tudom, mekkora munka van abban, hogy most relatív korán érkezett. Az összes nehézsége mellett leginkább az bántotta, engem pedig nem mondom, hogy meglepett, inkább kellemesen felhúztam magam rajta (de nem mutattam, erre nagyon vigyáztam), hogy félismerősök ítélkeztek felette, megvádolták olyasmivel, amiről fogalmuk sem volt.

A legvérlázítóbbnak hangzó pletykák esetében sem árt előbb tájékozódni, mielőtt lehúzza az ember bárkiről is a keresztvizet. És azt sem árt megvizsgálni, hogy az illető, aki felháborodik, kinek a nevében teszi. Érintett? Megkérték rá?

Szóval újra átvettük, hogy kit miben terhel felelősség és miben nem azzal a tragikus történéssel kapcsolatban, ami először hozta el hozzám. És megtaláltuk azt a mondatot, melyhez vissza tud térni, ha gyilkos tekintetek szegeződnek rá: a másik rúgta fel a megállapodást.

Többet nem árulhatok el Lujza, az érzést és a hangulatot tudom közvetíteni. Remélem átmegy. Ha nem, majd a többi levélből összerakod.

B.