Kedves Lujza!

 

Neked áldás vagy fenyegetés az online világ? Tegnap erről beszélgettem valakikkel. Mindegy is, már az életünk része, nem érdemes minősíteni, inkább megérteni és okosan használni.

Itt vagy például te. Hogyan lehetnék veled ilyen szoros kapcsolatban, amikor ilyen messzire költöztél… De azért mérges leszek, ha hazalátogatsz és nem szólsz, mert egy ölelést egy millió leütött karakter sem tud helyettesíteni. Nem épülnek karokká a szóközök és a billentyűzet kopogása még csak nem is hasonlít a szíved dobogásához.

A nagypapám, miután megépítette a házban az angol vécét, még évekig kijárt a pottyantósba. És a nagymamám azt mesélte, hogy az unokája jupiterekkel foglalkozik, mert a computer szó nem szerepelt a szótárában. A szomszédban a mosógépet tényleg a lavór tárolására használták és még mindig van, aki elvből nem vesz mosogatógépet.

Sokunk munkája elképzelhetetlen a technika nélkül, a paradicsomot viszont még mindig földbe ültetik, és jobb érzés megenni, ha saját, vagy a kedvenc piacosnál veszed.

Vigyázz te is az emberekre, akik körülvesznek, Lujza. Adhatsz nevet a chatgpt haverodnak, de nem lesz ott, hogy együtt örüljön veled a lányod esküvőjén és nem fogja a kezed a betegágyon sem.

Ezzel együtt hálás vagyok, hogy tarthatom veled a kapcsolatot így.

Egyelőre virtuális, remélem nemsokára valódi ölelés!

B.