Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

 

Mondd csak, te elhiszed, hogy a tárgyaknak energiája, tovább megyek, lelke van? Hogy nem mindegy, mivel vesszük körül magunkat és hogyan?

Tegnap olvastam egy kedves írást arról, hogy a lakásban tartott rend, függetlenül attól, hogy mennyire gazdagon berendezett szobáról, otthonról van szó, arról tanúskodik, mennyire értékeli az ember a környezetét és ezzel együtt önmagát is. Valami ilyesmi volt, nem tudom pontosan idézni neked.

Az egyszer biztos, hogy a tárgyak mesélnek, üzennek, felidéznek helyeket, élményeket. Minden olyan reggel, mikor a kedvenc bögrém kerül sorra, kivétel nélkül eszembe jut egy- egy sztori arról az utazásról, ahonnan való. És amikor a gyerekem matek könyvére nézek, akkor meg az, amikor a tanár dolgozat közben odaállt elém és fumigált, hogy nem igaz, hogy ezt a feladatot nem tudom megcsinálni. Hát nem tudtam. E kedves szavak után meg pláne nem. Nagyon ügyelek rá, hogy a nappaliban ne legyen elöl matekkönyv.

Egy ismerősöm évekig az ágyneműtartójában tartotta egy bántalmazó exének cuccait. Mikor megkérdeztem, miért, azt mondta, hogy még nem jött el érte. Miután kidobta, rövidesen megismerte a férjét.

Véletlen lenne? Tudnék még sok hasonló esetet felsorolni, ebből következtethetsz arra, hogy szerintem nem. Sőt! Nem is mindig tudatos e tárgyak hatása. Persze annak is van üzenete, ha túl sok tárgyat halmozunk fel és annak is, ha keveset őrzünk meg.

Lujza, kipróbálhatod japán módra, hogy év végén szortírozol, de én nem bírom ki addig. A tanév végén körülnézek, mit tudnék, mit kellene elengednem. Velem tartasz?

B.