Kedves Lujza!
Mondd csak, szerinted tényleg igaz,
hogy a gazda szeme hízlalja a jószágot? És arról mi a véleményed, hogy ha egy
csőbe felülről vizet öntünk, akkor az egyszer csak kifolyik alul? (Hacsak nincs
bedugaszolva a cső ugyebár)
Mindenféle dolgokon jár az eszem. A
múlt héten bár rendre elvégeztem minden eltervezett feladatot egy projekttel
kapcsolatban, de nem ott járt az eszem. Nem tettem bele szívemet, lelkemet, és meg
is látszott rajta: nem jött ki belőle az, amit vártam.
Mégis honnan tudja a világ, hogy
nem vagyok benne teljesen? Valahonnan tudja, ezt már régóta tapasztalom. Ha
kimerült vagyok, mindig kegyes velem a klientúra, egyszerűen lemondják az
időpontokat, mintha éreznék, hogy nem állnak úgy a csillagok.
Ugyanakkor ha teljes erőbedobással
fordulok rá valamire, legyen az főzés, sport, akár nyelvtanulás, vagy a fenti
projekt, akkor ezek a dolgok is felém fordulnak, kvázi együttműködnek velem a
sikerért.
Majd még elgondolkozom azon is,
hogy nincs-e véletlenül eldugulva a cső, tudod, régi berögződések, kitartás hiánya,
neadjisten hitetlenség, mert akkor hiába is a befektetett munka.
Ismerős neked, amiről írok? Mindenféle
természetű ügyek is beférnek ide, például, ha nagyon anya az ember, akkor csak
kicsit tud feleség lenni; ha összeveszel valakivel, nem sikerül az étel; gondok
vannak a munkahelyen, hiába beszél a gyerek, nem hallod, mit mond. Ilyenek.
Na, majd ma ráfordulok erre.
Tudatosítom az itt és mostot, gyanítom, ez lesz a megoldás, szóval a jelenlét
lesz a csőgörény.
Csók!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése