Kedves Lujza!
Kedves, visszafogott nő ült le mellém.
Könnyek közt meséli, hogy vége a második házasságának is. Már egy ideje külön élnek,
mert tagadó alkoholista, hasonló módon, ahogy előző kapcsolatai is. Most már
szeretne végre más módon kapcsolódni.
Amikor a szőnyegen szemben áll a nő
a férfivel, és megpróbál leválni, eluralkodik rajta a fájdalom. Mégis miért
akarna valakihez ragaszkodni, aki neki és a gyerekeknek ennyi kellemetlen
élményt szerzett?
Az első férfi az apa, ugye
emlékszel Lujza. Ő is alkoholista volt. Látta, ismerte, mintát rajzolt neki. De
nem csak erről van szó. A gyerek nehezen dolgozza fel, hogy még érte sem akar
megváltozni. Talán nem szerette eléggé? Egyszerre gyűlöli és szereti. Nagyon
zavaros kombináció, de nagyon valós.
Szeretné megmenteni a férjet, ha az
apát nem tudta és szeretné megmenteni az apát, hogy a gyerekeinek más legyen.
Nem lehet. Aki nem akarja, hogy megmentsék, azt nem lehet megmenteni, pláne ha tagadja,
amiben van. Most saját magát kell mentenie és a gyerekeket, és ezt megteheti.
Szomorú történet Lujza, de
természetesen nem reménytelen. Még nem öreg, még van idő felépíteni valami
mást. Az anyjának sikerült. Neki miért ne sikerülne?
Nem csak az elakadt ősökkel
foglalkozunk, vannak mások, korábbiak, akinél még minden rendben volt. Hozzájuk
is lehet ám kapcsolódni. És ott vannak a saját erőforrások is, meg azok, amiket
hozzá lehet tanulni. Ha ezeket nem sziszifuszi helyzetekre fordítja az ember,
hanem építkezésre, akkor nagyot lehet haladni.
Sok jó apát ismerek, csak mondom.
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése