Kedves Lujza!
Egy hétvégi családállítás elég
tömény esemény. Öt-hat témát is feldolgozunk egymás után, ezek mind mélyen
megérintik a csoportot, néha bizony engem is majdnem elránt, de akkor szólok magamnak,
hogy mégis miért vagyok ott és visszarendeződöm.
Tényleg tud olyan sűrű lenni, mint
a leveskocka, ezért neked is több részletben, higítva adagolom. De amennyire
sűrű, annyira tartalmas és erőt adó is, viszont meg kell mondjam, nem való
mindenkinek. Van olyan, hogy ott szembesül vele valaki, hogy mégis mire
vállalkozott, megérzi a teret, annak őszinteségét és inkább úgy dönt, most még
nem. Ez is bátor dolog.
És az is, amikor elsőre valaki csak
úgy tisztességből ott marad, megérez valamit, beleáll és legközelebb megint
bevállalja. És én látom, hogy más ember érkezett. Teljesen másképp van jelen. Alapból
ugyanolyan racionális maradt, de elfogadva a bizonyosság és bizonyíték hiányát mégis
meglátja a működést, és érzékeli, hogy igaz. Ismersz, szeretem úgy megfogni a
dolgokat és úgy fogalmazni, hogy kapcsolódjon a kézzel fogható dolgokhoz.
Épp ezért eszünk is együtt.
Földeljük magunkat főleg szénhidráttal, mert az a tapasztalat, hogy ott az
kell.
Szívesen vendégül látlak téged is
egyszer. Látnod kell!
Várlak Lujza!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése