Kedves Lujza!
Vajon a fejünkben lévő kép
megegyezik azzal, amit mások látnak rólunk? Jajj, költői… Újra kezdem: a
fejünkben lévő kép, meg az, amit mások látnak rólunk, és a valóság mennyiben
különbözik?
Megint nem jó. Ez sok összetevős történet.
Egyrészt azért, mert a fejünkben magunkról kialakított képet több mindenki
formálta, azért is, mert mások mind másképpen látnak minket, harmadrészt pedig,
mi az a valóság? Lehet, hogy az összes, vagy valami, amit nem is jutott eszembe.
És akkor még itt van az is, hogy
milyennek szeretném látni magamat és mekkora szakadék van aközött, ahogy látom.
Volt nálam egyszer valaki, egy nő,
aki láthatatlannak látta magát. Jó kis csavar, ugye Lujza? Erre nem
számítottál. Ezért aztán igyekezett nagyon megfelelni a partnereinek, hogy
végre észrevegyék, de nem sikerült. Még jobban igyekezett, de csak annál
rosszabb lett. Azt szoktam bizonygatni, hogy a kislány az apja mintájára
választ pasit, na itt a kivétel erősítette a szabályt. Olyan pasikat
választott, akik mellett azt a képet tudta fenntartani, amit az anyja mellett
élt meg önmagáról. A testvére problémás gyerek volt, rá kellett a figyelem,
ezért a kislány már korán főzött, mosott takarított, de mivel jókislány volt,
bekerült a rendben van fiókba és csak nagy ritkán vették elő.
Az anyja is hasonlókat élhetett
meg, kilenc gyerek közül volt az egyik, és nem kell ahhoz komplett számításokat
végezni, hogy értsük, mennyi látszott belőle, mennyi figyelem jutott rá és
mennyire igyekezhetett, hogy mégis megszerezze.
Csak egy ember szűrője, mondhatnád,
hogy de hát istenem, annyi mindenki látja őt és szereti, de az anya, ugyebár nem
helyettesíthető referenciaszemély, az ő üzenete mindent visz.
Hohó, csak majdnem. Tudod már
Lujza, rutinos levélolvasóként, hogy ez csak a gyerekre évényes. Neki visz
mindent. A felnőtt építhet magénak más képet, más megélést. Ezen dolgoztunk.
Lujza drágám, ha akarod, majd
egyszer elmondom, én hogyan látlak téged. Azzal a kikötéssel, hogy észben
tartod, ez csak egy nézőpont. Mert ott van még a kisgyermekedé, a kamasz
gyermekedé, a főnöködé, a férjedé, nem sorolom, és ahányféleképpen te látod
magad.
Gondolom te is érzed, hogy ezt a
levelet sem fejeztem be.
Puszi
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése