Kedves Lujza!
Sajnálattal olvasom, hogy megint elkapott
a depis hangulat. A legjobb családban is előfordul. Azért ha nem először van
ilyen, érdemes lenne megelőzni, nem gondolod? Van pár dolog, amit egyedül is
átgondolhatsz, ha nem túl komolyak és hosszúak a hullámvölgyek.
Egy brit újságíró, Johann Hari,
évtizedekig szedett bogyókat a depressziójára, és érthető módon nem volt
elégedett. Megoldást akart végre, ezért kutatásba kezdett és szerintem elég jó dolgokat
szedett össze. Nem lesz benne újdonság, Lujza, szó volt már mindenről a
levelezésünk során, majd meglátod. Csak csokorba szedem neked.
Szó volt arról, mennyire fontos,
hogy az ember szeresse a munkáját. Amikor az ember ráadásul hasznos dolgot
csinál és ezzel hozzájárul a közössége bárminemű emelkedéséhez, az a fontosság
érzését adja, és ez feltölt.
Arról is beszélgettünk már, hogy
mennyire jó olyan emberek társaságában lenni, akikkel kölcsönösen inspiráljuk
egymást. Nem csak a világmegváltó filozofikus beszélgetések számítanak, az is
isteni, ha valakivel egyszerűen csak könnyű együtt lenni, mindegy, hogy
mosogatunk, utazunk, vagy társasozunk.
Azt is tudod, mennyire fontosnak
tartom, hogy rendezzük magunkban a múlt traumáit és sérüléseit, ugye? A
gyerekkori elrendezetlenül lappangó sztorik váratlanul szoktak előbukkanni,
néhol megbénítanak, máskor eltorzítják a képet.
Azt is írtam már, hogy gyakrabban kellene
kirándulnunk, mert a természetben újra össze tudunk kapcsolódni belső kis
magunkkal és az egészséges tempónkkal.
Szó volt már tervekről és célokról.
Amikor tudom, mit fogok és akarok csinálni a hétvégén, akkor az értelmet ad a
napoknak, ha hosszútávú céljaim vannak, akkor tudom, hogy ma és holnap miért
dolgozom és hogy emelkedettebbé tegyem az egészet, mindezt valahogy érdemes
beleágyazni abba a nem elhanyagolható elképzelésbe, hogy mégis mit keresünk itt
a világban, honnan jövünk, hová megyünk.
Az önbizalom, önértékelés kérdése,
az önismeret, hogy oké legyek magammal, gyakorlatilag minden levelem lényege,
hát mégiscsak saját magammal töltöm el a legtöbb időt.
Ha sikerült felnőni, akkor tudok
magamról gondoskodni, lesz fedél a fejem fölött, meglesz a napi kenyér és ezzel
együtt a biztonságérzet.
A minap, mikor a pénzről
kérdeztelek, remélem elgondolkodtál kicsit azon, hogy mit tartasz értékesnek az
életedben, mik azok a dolgok, ami nélkül nehezen tudod elképzelni a
boldogságot. Mondtam, hogy nem fejeztem be azt a levelet, most még annyit teszek
hozzá, hogy ha együttérzéssel fordulsz azok felé, akik segítségre szorulnak, mindegy,
hogy állatról, emberről, vagy egy halastóról van szó, te magad is emeled annak
a közösségnek az értékét (rezgésszintjét), amiben élsz.
És ne hagyjuk ki a fizikai testünk
jólétét se, a mozgás és az étkezés is bizony erősen befolyásolja a mentális
közérzetedet is.
Ugye mondtam, hogy nem lesz új, ezt
már mind tudod, csak néha elsodródik az ember, elveszti a fókuszt erről-arról. Átmeneti
állapot, ebből is kijössz majd, tudom, csak légy türelmes. Rikkants, ha
szükséged van rám, hiszen itt vagyok neked mindig.
Ölellek
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése