Kedves Lujza!
Nemrég volt nálam egy kislány.
Szeretek gyerekekkel foglalkozni, ha nyitottan jönnek, olyan nagy bizalommal
vannak, annyira hisznek és olyan befogadóak! Sokkal kevesebb bennük az
ellenállás, kisebb az elme hatalma.
Barátnős gondok, kiközösítés.
Csodás kislány, és ezt könnyen be tudtuk bizonyítani mi ketten. Magába szívta,
megforgatta, elfogadta, alkalmazta. Megint akart jönni a drága. Azt hittem,
újabb csalódással, de nem. Minden rendben. Akárhogy kérdeztem, béke volt benne.
Ilyenkor kissé zavarban vagyok, mert hát tudja az anyukája, hogy csak azért
jött, mert szeretett volna megint beszélgetni?
Elé tettem egy csomó képet, hátha
kibukik valami, de így se. Azért tartalmasan töltöttük az órát, nem baj az, ha
már most megtanulja, hogy segítőhöz fordulni természetes.
És ma rányitottam az ajtót egy kicsit
a múltamra. Egy pályaválasztás előtt álló fiatal érdeklődött a
lókineziológiáról. Anno, mikor még tanítottam, egy diáklány rám nézett és azt
mondta: B. néni ugye maga nem csak tanár, valami mással is foglalkozik?
Voltak lovai. Épp akkor futottam
bele egy könyvbe, amiben a kineziológiának állatokon való alkalmazásáról volt
szó, elmeséltem neki és teljesen elvarázsolta. Aztán vettem egy elég komoly
könyvet a lókineziológiáról és saját használatra lefordítottam.
Érettségi előtt volt a lány, és
hétvégente szigorúan magázódva gyakoroltam a lovakon. A gyerekekhez hasonlóan a
lovaknak sincs prekoncepciója, csak elfogadják, amit kapnak. Csodás hétvégék
voltak, és miután megvolt az érettségi, még többször jártunk ki hozzá, meg
versenyekre, követtük a lovak útját, és csodáltuk, hogy mit lehet kihozni
belőlük. Volt egy nagy mappám, abban voltak a technikák és a faluban eltejedt,
hogy a tanárnő olvasni tanítja a lovakat.
Hejj, azok a régi szép idők!
Elköltözött az időközben barátnővé vált diákom, és a lovak is elszegődtek
mellőlem. Nagy örömmel gondolok vissza erre az időszakra.
Szereted a lószagot, Lujza? Én
imádom!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése