Kedves Lujza!

Nem, neeem. Aki depis, nem gyenge, inkább erőtlen. Hülyének pedig semmiképp sem hülye. Már csak azért sem gyenge, mert valószínűleg hosszú ideig kellett erősnek lennie, kitartania valamiben, ami nem volt oké. Lehet, hogy nem is neki, már benne volt a családi csomagban. Elképzelhető, hogy egyszerre zúdult rá egy csomó dolog, és egyszer csak megcsuklott alatta. Az is lehet, hogy „csak” kémia az egész. Szóval beüthet bárkinél.

Talán azok kapod magad, hogy azok a dolgok, amik eddig feltöltöttek, most mit sem érnek. Hiába a sport, vagy a nyaralás, egyszerűen nem jön meg a kívánt hatás. Tegnap még nagy erővel és lendülettel dolgoztál a projekten, ma viszont nincs kedved semmihez. Fel sem akarsz kelni. Isten mentsen, hogy találkozz valakivel. Bolyongsz a városban, csak haza ne kelljen menned. Húzod az időt, csak azt nem tudod, hová.

Nem érted az egészet, hisz sosem voltál ilyen. Meg is rökönyödik a környezet, ne hisztizz, szedd már össze magad. Hát egyáltalán nem segít. Felszívod magad valahogy, csak hogy békén hagyjanak, de attól még rosszabb lesz, mert csak áltatod magad: a probléma nem szűnt meg, megoldás nem született.

Ha szerencséd van, nem tart sokáig. Ha elég tudatos vagy, kitalálhatod, honnan ered az egész és változtatsz. Ha bátor vagy és megosztod másokkal, kiderülhet, hogy többen is vannak a környezetedben, akiket utolért már ez a szörny, és láthatod, hogy ki lehet jönni belőle, és nem vagy egyedül. Ha nagyon szerencsés vagy, valaki rábeszél, hogy menj el valakihez. Ha pedig vérprofi vagy, már az elején segítséget kérsz, nem kell és van, amikor nem lehet egyedül végigmenni ezen.

Elárulom Lujza, hogy az én véremet is szívta már ez a szörnyeteg. Csak azért mondom, hogy tudd, nem válogat. Senki sem érinthetetlen, de mindenki kaphat segítséget.

A múltkori levél margójára.

Ölellek!

B.