Kedves Lujza!

Mondd csak, te mit tennél, ha rád szakadna az OTP? Ismerlek jól, megvan mindened, szóval mire költenéd? Szabadságot vennél vagy kötelességet?

Egy barátom elmesélte, hogy egy társaságban azzal dicsekedtek a jelenlévők, hogy milyen drága nyaraláson voltak. Csakhogy miközben túllicitálták egymást, a barátom azt állapította meg, hogy egyikük sem boldog. Nem mosolyogtak és nem lelkendeztek, hogy milyen jó volt.

Nem ítélkezni akarok Lujza, és ez a levél nem is arról akar szólni, hogy a pénz nem boldogít. Inkább azt gondolom, hogy ha sok van, akkor legalább valamiféle biztonságérzést csak hoz, ami megengedhetné, hogy az ember olyan életet válasszon, amilyet valóban akar. Pláne, ha sok kitartással, szorgalommal szerezte. De én azt látom, hogy minél több van valakinek, annál több munkát és kötelességet teremt magának vele.

Bővül a cég, akkor már a gyerekeknek is ki kell maxolni mindent, a ház soha nem lehet elég nagy, a kocsi elég felszerelt, és a nyújtózkodás közben kiderül, hogy a king size takaró mégsem elég hosszú, ki kell találni, miből lehet még nagyobbat csinálni. Pedig lehet, hogy elég lenne megpihenni egy pohár borral este, jó társaságban, mondjuk saját magaddal és csak úgy élvezni azt, ami van.

Egy ismerősöm azt mondogatta, hogy a csúcson nem lehet leülni, mert nincsen hely. Szerintem meg lehetne eszkábálni olyan széket, ami nem billeg a csúcson és csak legeltetni a szemedet a tájon.

Lehetne tenni másokért valamit, de ha például mást sem csináltál egész életedben, akkor magadért.

A levélnek nincs vége Lujza, csak gondolkodom, ma eddig jutottam. A kérdés azért még mindig itt van, ha mindened, de mindened meglenne, akkor pontosan mid lenne?

Azért majd mondd meg.

B.