Kedves Lujza!

Megvan az a magyar népmese, amiben a lány visz is ajándékot a királynak, meg nem is? Az is van benne, hogy a csúnyáját nem takarta el, mert azt a jóisten adta, a mejjit meg igen, mert azt ő nevelgette és az volt a fontosabb neki. Ez most egyáltalán nem idevaló Lujza, csak nem bírtam ki.

Szóval vannak azok a kliensek, akik hoznak is ajándékot, meg nem is, mert mondjuk nem jönnek el. Amikor felhívom őket, egyszerűen nem veszik fel a telefont. Én meg jól adtam nekik időpontot, és nyilván nem fog betoppanni az utcáról helyettük senki.

Ismered ezt a típust? Nem kliensspecifikus. Én simán elfogadom, hogy valamiért nem jöttem be neki, vagy van valamilyen megváltozott élethelyzet. És azzal is elég elfogadó vagyok, ha valaki elfelejti, vagy nem írja be az időpontot, mert nem tagadom, ez velem is megesik. De egyszerűbb lenne, ha nem más rendelkezne az időm felett, azt hadd csináljam én.

Régen bosszankodtam ezen. Mostanra elengedtem, szerencsére ritkán fordul elő, de ilyenkor tudod, mégis kapok tőlük valamit. Egy teljes órát magamra. És azzal még mindig tudtam valamit kezdeni. És ha ahelyett, hogy olvasnék, bosszankodok, attól sem csenget be az ajtón.

A felelősség kérdésével meg kezdjenek valamit ők. Szóval hoztak is valamit, meg nem is.

B.