Kedves Lujza!
Azt kérdezed, hányszor kell menni
egy olyan valakihez, mint én. Jogos a kérdés. Ha azt mondom, én több, mint húsz
éve szedem ráncba magam, és még most sem fejeztem be, akkor lehet, hogy bele
sem vágsz. De talán tudok olyat mesélni, amitől mégis kedvet kapsz.
Én például kifejezetten élvezem ezt
a dolgot, szóval nem szándékozom abbahagyni. Van olyan kliensem, aki minden
családállítás után már másnap rám ír, hogy nem hiszi el, megoldódott. Van, aki
évente, kétévente jön egyszer-egyszer, kicsit meglököm, és már tud is menni
tovább.
Ha több ügy is van, na, azt nem
tudom megjósolni. És valaki ott ragad, miután elrendeződött az ügy, amivel
jött, de átminősül a szerepem és ezt megbeszéljük. Mindenki azonnal
szeretne változást, persze, ki nem.
Azt mondják, hogy a várandóság után
a testnek szüksége van további kilenc hónapra, hogy visszarendeződjön.
Namármost, ha valami évtizedek óta fennáll, akkor ugyanennyi lesz a változás?
Szerencsére nem, még jó, hogy. Hamar képesek vagyunk alkalmazkodni elvileg.
Gyakorlatilag pedig személye és esete válogatja.
Ha egy sztorival jön valaki, azt
szoktam mondani, hogy nagyjából öt alkalom a szemléletváltáshoz. Ez az átlag,
emiatt nagy nálam a fluktuáció. Szerencsére. Ma például „rontottuk” az átlagot.
Háromnegyed óra elteltével a kedves kliens szépen elmondta a saját megoldását
tizenöt kérdés és pár aha élmény után. De azért még jön. Én is megyek, mert
baromi jó érzés, ha találsz valakit, aki érti, amit mondasz.
Pá Lujza!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése