Kedves Lujza!
Arra volnék kíváncsi, hogy van-e
neked olyan történeted, ami arról szól, hogy volt valami, amit nagyon el
akartál érni, viszont ahhoz irgalmatlan sokat kellett dolgozni, de nem
tudhattad, hogy ha beleteszed az energiát, akkor valóban sikerül-e, amit
akartál.
Képzeld csak el, hogy valaki hatévesen
nekirugaszkodik, hogy majd megnyerje az olimpiát. Vagy egy fiatal házaspár
éppen most elkezd spórolni a nulláról, hogy tudjon venni egyszer egy házat.
Valaki le szeretne adni ötven kilót. Agysebész akar lenni. És tegyük fel, hogy elvileg
minden potenciáljuk rendelkezésre áll ezeknek a bajnokjelölteknek ahhoz, hogy
célba érjenek. És tegyük fel, hogy ők akarták és nem úgy sózták a nyakukba a
küldetést.
Mégis előfordulhat, hogy végül
minden igyekezetük hasztalan lesz, és nem sikerül. De honnan tudhatnák azt előre?
Csak akkor derül ki, ha végig csinálják és beletolják az időt és energiát. A
lemondásokról, egyéb lehetőségek elszalasztásáról most inkább ne ejtsünk szót.
Mi kell egy ilyen úthoz Lujza az
állhatatos, kitartó munkán kívül? Nem hasonló ez ahhoz, mint a menyországban,
vagy az újjászületésben hinni? Hát majd az is kiderül. (Vagy ez ugyanaz lenne? Majd
egyszer kibeszélgetjük magunkat erről a témáról)
Találkoztam egy fiatal sráccal, aki
18 évet tolt bele a sportba, mire rájött, hogy mégse neki való a csúcs, sőt az
egész nem. Találkoztam valakivel, aki a házasságával járt ugyanígy, biztosan
nem lesz gyémántlakodalom. Voltak családtagok, és mostanság is találkoztam
olyanokkal, akik elvesztették a teljes felépített egzisztenciájukat.
De ne aggódj, Lujza, találkoztam
olyanokkal is, akik érett felnőttkorukra találták meg a boldogságot, mert nem
adták fel, hogy lehetséges. És találkoztam a vonaton valakivel, aki csodával
határos módon gyógyult ki a halálos betegségéből és szintén vonaton találkoztam
egy kilencvenpár éves nénivel, aki mellett az óvóhelyen becsapódott egy bomba,
és órákig hallgattam őt, ahogy a csodálatosan alakult életéről mesélt.
Végtelen sok történetem van ám még.
De akkor most melyik legyen Lujza, a menyország vagy a pokol? És úgy idekívánkozik
a végére az is, hogy az út a fontos, bármilyen elcsépelt is ez a mondat. Nem
tehetek róla, én már csak optimista maradok. Dehogyisnem, így döntöttem.
Rólad is írtam ám, most Lujza,
konkrétan.
ölelés.
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése