Kedves Lujza!
Volt nálam valaki, aki saját
diagnózisa szerint épp életközepi válságban leledzik. Vagy nem? Tehetetlenséget
él meg, a körülmények finoman szólva sem ideálisak a vállalkozása számára. Meg
van rekedve, nincs ereje, nem tudja merre tovább. Otthon sem rózsás a helyzet.
A körülményeken dolgozni nem
tudunk, de valamit azért találtunk, amin igen. Az apja a szocializmusban volt fiatal.
Hiába volt értelmes, tehetséges, nem lehetett az, ami lenni akart, kénytelen
volt egy darabig egy gyárban sínylődni. Bocs Lujza, hogy így fogalmazok, nincs
baj a gyárral, csak annak, akinek más tervei voltak. Aztán a következő
szerencsétlen megoldás az lett, hogy hetelni kezdett távol a családjától, és ez
sem volt az ideális munkakörben. Szenvedése enyhítéséül az alkoholt
választotta, ami sajnos az agresszívabb felét domborította ki.
Az anya, gyerekekkel szintén
beleragadt ebbe a helyzetbe. Egyedül a gyerekekkel, folyamatosan aggódott, ilyen
típus. Még mostanság is, ezzel viszont azt erősíti a kliensben, hogy alkalmatlan.
És ami a generációs ismétlő gombot megnyomását illeti, már meg is vagyunk.
Életközepi válság? Lehet, de mint
minden, ez is elég összetett. Kicsit elnagyoltam a részleteket Lujza, csak hogy
a nagyobb képet is lásd. Legtöbbször nem lehet kihagyni belőle a családot, de
szerintem erre a sok levelem után már te is rájöttél.
Épp ezért érdemes minél több infót összegyűjteni
a családodról, kivel mikor mi történt. Milyenek voltak, mit éltek át és próbálj
kicsit nyomulni, ha a sötétebb történeteket nem akarják elmondani. A titkokat
azért tarsd tiszteletben.
Szép napot, Lujza!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése