Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

Mondd csak, te mit értesz szabadság alatt? Gyerekkoromban nem szabadott utazni, mindenfélét ki kellett találni, hogy Nyugatra látogathasson az ember. Most aztán mehetünk mindenfelé. Megyünk is?

Minden közösségnek megvannak az aktuálisan elfogadott szabályai, és aki megszegi őket, elvesztheti a szabadságát. Az íratlan szabályok áthágásáért ugyan nem jár börtön, de mondjuk elutasítás, kirekesztés, szégyen előfordulhat.

És vannak olyan előírásaink is, amik megszegésével nem hogy bünti nem jár, de még jót is tennénk vele magunknak, mégis ragaszkodunk hozzájuk, mert nálunk így volt szokás, meg ezt nem illik, amazt nem szabad. Szóval rengeteg olyan dolog van, amihez senki más engedélyére nem lenne szükség, csak a sajátunkéra, mégsem adjuk meg magunknak. Mondjak példákat is?

Egy kliensem nem meri megmondani szeretett feleségének, hogy nem ért egyet a nevelési elveivel. Egyszerűen nincs rá belső engedélye, hogy ellentmondjon neki. Számára ez a megcsaláshoz hasonló lenne, pedig igazán jó kapcsolatuk van, beleférne és ezt racionálisan ő is nagyon jól tudja.

Egy másik kliensem nem mer felmondani a munkahelyén, ahol kikészítette a főnöke, mert valahol azt érzi, ez a saját kudarca lenne és a képtelenségét bizonyítaná.

Egy családanya utál rántott húst sütni, mégis minden vasárnap megteszi, mert hát úgy szokás.

Egy ismerősöm nem gyújt rá az anyja előtt, mert mit szólna.

Az a helyzet, hogy akár írásban is kaphatnák az engedélyt a számukra legfontosabb referenciaszemélytől, akkor sem menne. Mert minden mást felülír, ha hiányzik a saját magunk által megadott belső engedély. Ahhoz fel kell nőni.

Neked is van ilyesmid, Lujza? És hogy mit javaslok? Mindenkinek más működik, de érdemes kicsiben kezdeni. Mondjuk a fentnevezett férj elmesélhetne egy konkrét sztorit a feleségének a gyerekkorából, hogy mit érzett, amikor rajta alkalmazták a nemszeretem módszereket.

A munkahelyi sztoriban összeszedném az előző munkahelyeken elért sikereket a rátermettségemet bizonyítandó, végig gondolnám, hogy én vagy az előző főnökeim képesek lettünk volna-e egy beosztottal azt tenni, amit a mostani főnök, hogy lássam, milyen ember, és valóban hozzá akarom-e mérni magam.

Lehet, hogy kipróbálnám, hogy egyszer rendelek rántott húst és nem én készítem el. És ha nem is gyújtanék rá rögtön az anyám előtt, talán elöl hagynék egy hamutartót csikkekkel, hadd szokjuk mindketten a gondolatot.

Időt töltenék olyan emberek társaságában, akik lazák, vagy épp kamaszok és megfigyelném, mi történik, ha azt teszik, amit akarnak. Legtöbbször semmi a világon.

Na, Lujza, kiterveltél valamit? Aztán ne tartsd magadban, kíváncsi vagyok!

B.