Kedves Lujza!
Miért olyan piszkosul nehéz nemet
mondani néha? Három betű, három hang, egy pillanat és leírom, hogy NEM! Az IGEN
az négy, eggyel nagyobb erőfeszítés. Ha igent mondok másnak, az egy nem nekem
és ha nemet mondok oda, akkor az egy igen ide. Hogy van ez a pingpong?
Ha azt akarom, hogy mindenki
szeressen (ugyebár ezt lehetetlen elérni), félek a következményektől (mondjuk a
főnökömről van szó), egoistának fogok tűnni (és aki kér, az nem az?), épp nincs
kedvem ahhoz, amit csinálnom kellene (amit aztán turbóra kapcsolva kell
megcsinálnom mégis), akkor könnyebb útnak tűnik, ha belemegyek.
Ha ezt elolvasod, szerintem egyet
értesz, hogy ez így elég igazságtalan, de amikor valaki lehengerel a kérésével,
vagy hízeleg, netalántán bűntudatot próbál kelteni benned, akkor nincs idő ezt
mind végig gondolni. Szóval azt javaslom, Lujza, hogy hirtelenjében kérj időt.
Mondd például azt, hogy mindjárt visszahívlak, vagy várj, átgondolom és szólok,
nem tudom, hogy fog ezmegaz alakulni.
És akkor lesz időd átgondolni,
hogyan fogod érezni magad, ha megteszed. Meg azt is, hogy ki kéri, hányadszor
és miért, van-e kölcsönösség a kapcsolatotokban. Hogy mibe fog ez neked
kerülni, miről mondasz le és valójában te mit akarsz tenni.
Ha magadban nemmel válaszoltál,
akkor ügyesnek kell lenned. Ha jófej vagy, könnyebb dolgod lesz, szóval légy
barátságos és együttérző, ha tudsz, adj tanácsot, hogyan intézhetné el ő a
dolgot és köszönd meg a bizalmat, hogy rád gondolt. Viszont semmiképp se
magyarázkodj, nézz a szemébe, ne változtasd nyávogósra a hangod és mindenképp
maradj a nemnél.
Ha van éppen véletlenül egy kisebb
dolog, ami nem számít annyira, akár ki is próbálhatnád Lujza. Oké? Igen? Vagy
nem? Nekem nemigen számít, mert ez a te sztorid lesz drága barátnőm.
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése