Kedves Lujza!

Ma nem terveztem mélyre szántó témáról beszélni neked, nem mintha nem volna miről. Csodás idő ígérkezik a hétvégére, pedig amióta az eszemet tudom, nagypénteken rossz idő volt, vasárnapra pedig kisütött a nap, mikor sétálni mentünk a nagy közös családi fotóhoz, mintha csak tudná… Vagy csak képzelődöm?

Nem tudom, neked van-e kerted, nem emlékszem, hogy erről meséltél volna. Nekem van és meghálálja az elmúlt napok napsütését. Virágzik a meténg, a tulipán, sőt az orgona is, ami régen anyák napjára lett szép.

Olyan jó kimenni. Nézni a gyíkokat, a füvet, a fákat, meg csak úgy ücsörögni, D vitamint begyűjteni. Ugye lesz erre időd kicsit a hétvégén, Lujza, ha másért nem, a húsvéti menü feldolgozása végett.

És ha kedved szottyan egy lájtos kis kertészkedésre, ne fogd vissza magad. Házimunka, mosás nem illik az ünnephez, de azt biztosan nem bánja senki, ha a természetet érinted, szeretgeted, gondozod, csak egy kicsit elmélyülve, relaxálva, befelé fordulva, eggyé válva. Szívd magadba az illatokat, a hangokat, a látványt, kóstold is meg. Ha például levendulát simogatsz, minden érzékszervedet bekapcsolhatod. Tudatos jelenlét, emlékszel?

Legyen ünnep, Lujza, ahogy nálatok szokás, ahogy neked jó.

Nagy ölelés!

B.