Kedves Lujza!
A kérdés költői lesz: szoktad szabadság
utolsó estéjén azt érezni, hogy abszolút nincs kedved a másnaphoz? Reggel pedig,
ahelyett, hogy enyhülne az érzés, inkább olyan, mintha valaki éjszaka
beragasztózta volna a szemeidet és lázasan keresed magadon a kezdődő betegség legapróbb
jeleit, hátha otthon maradhatsz még egy kicsit.
Na én így jártam tegnap este. Megmondom,
mit csináltam. Elmentem zuhanyozni és hajat mosni, közben pedig ráhangolódtam a
következő hetek terveire. Asszem az is a titok része, hogy vannak terveim. Végignéztem
a a jövő hetet, majd a holnapi napomat munkaügyben és a szabadidő oldaláról is.
A Jóbarátokban, mikor Chandler
berezelt az esküvője előtt és elbujdosott az irodájában, miután megtalálták a
barátai, úgy segítették át a félelmén, hogy mindig csak a következő lépésről
beszéltek neki. Most menjünk haza, zuhanyozz le, öltözz fel stb. Ahogy a covid
karanténok alatt is fontos kapaszkodót adott, ha az ember felépített egyfajta ideiglenes,
stabil napi rutint, és azt követve suhant át a napon. Amikor az ember csak a
nagy képet látja, az sokkal nagyobb falat, mint amikor arra figyelünk, amit épp
csinálunk.
Szóval Lujza, kikészítettem a
futócuccot, hogy ha kinyitom reggel a szemem, pontosan tudjam, hogy akartam
kezdeni a napot. És bár tudom, hogy utálni fogom a futást, felfrissülök tőle, és
mivel kis sikerrel indul a nap, a motiváció is meglesz. Előtte azért bekészítem
a kávét is, biztosra megyek.
Van kedvenc reggeli beindító
rutinod, Lujza? Ha nincs, legyen!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése