Kedves Lujza!
Gondolkodtál már azon, mi lesz, ha
felnőnek a gyerekek? Hogy mihez kezdesz majd akkor. Egy fontos szerep
parkolópályán lesz legalább addig, míg megérkeznek az unokák, és valamivel ki
kell tölteni a helyet.
Tudom, sokára lesz még, de azért
kezdj el már most gondolkozni rajta. Ha egyszer csak eljön az idő, hirtelen
nehéz lesz kitalálni valamit. Szerintem fontos, hogy több lábon állj, ne csak a
karrier, vagy csak a párkapcsolat, vagy csak az anyaság legyen fókuszban.
Felmenő rendszerben, vagy párhuzamosan érdemes kiépíteni a síneket, hogy ne
torpanjon meg túl sokáig az utazás.
Nem csak erről van szó. Most épp
két olyan klienssel is dolgozom, akik nem élnek párkapcsolatban. Egyikük fiatalabb,
még otthon él, nem tud elköltözni. Aggódik az anyjáért, aki évekig mentális betegséggel
küzdött épp a kamaszkorában, és felelősnek érzi magát érte, nem tudja elhagyni.
Másikuk már jóval idősebb, de pár éve költözött csak el. Ha hazamegy, azt
kérdezik, miért nem maradsz egész hétvégére. Még mindig nem tudott elszakadni.
Szóval vannak nem tervezett
helyzetek, amikkel a gyerekek is meg kell, hogy küzdjenek, de van, amit tudunk
irányítani. Például azt, hogy a szülőségen kívül legyen más projekt is, ne csak
akkor érezze az ember, hogy fontos, ha nekik szükségük van rá. Hagyni kell őket
felnőni, hogy ők is megtalálják a saját életük céljait és azt éljék, ne a
miénket.
Van már terved, Lujza?
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése