Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

Volt nálam valaki, aki azt mesélte, hogy aznap, amikor legutóbb elment tőlem, otthon jól összeveszett az élettársával, nagyon rondán beszélt vele, majdnem szétmentek és még azt is mondta, hogy köszi B.! Enyhe szarkazmussal mondta, de mindketten tudtuk, hogy ennek már rég itt volt az ideje, maximum nem pont így, úgyhogy komolyan vettem a köszönetet.

Ő is olyan tüneményes típus, aki azt gondolja, hogy a szeretet arról szól, hogy a másik igényeit a magunkéi elé helyezzük és ha azt akarjuk, hogy minket szeressenek, ugyanez a feladat. Képes volt évekig ezt mesterfokon művelni, de egyszer csak túlcsordult a pohár és pont ott tette ki igazságtalanságból fakadó dühét, ahol a legkevésbé akarta.

Sajnálom, de én mégis elégedett voltam. Mert végre egyszer megtörtént. És végre elkezdtek beszélgetni. Először inkább harcoltak, de aztán odafigyeltek egymás nézőpontjára, szóval valami elkezdődött.

Az a helyzet, hogy eddig is pontosan tudta, mitől volt leterhelve a családjában, a munkahelyén és az ismerősei között, de tartotta magát. Szerinted Lujza megérte? Jobban elfogadták, vagy jobban tudott szeretni? Dehogy!

Nem önző dolog önmagadat szeretni, Lujza, sőt! Szerintem az önzőbb dolog, ha másra terheljük saját boldogságunk súlyát, vagy ha nem tiszteljük meg a másikat az őszinte érzéseink, vágyaink kimondásával, ha nem hiszünk benne, hogy képesek elviselni, amilyenek valójában vagyunk és azt hisszük, csak mi tudunk alkalmazkodni. Ezt is meg lehet tanulni.

Ma mivel fogod kényeztetni magad?

B.