Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

 

Van egy német énekeső, én csak úgy hívom, hogy az okos szőke, nah, az ő egyik dala arról szól, hogy hagyj békén a megoldásoddal, ez az ÉN problémám! Jójó, hagylak. Végül is te kerestél fel engem.

Vannak az úgynevezett alibizők. Nem állítom, hogy szándékosan csinálják, de egyszerűen nem arról beszélnek, amiről kellene. Bedobnak egy témát, amivel nem tudunk semmit kezdeni, mert tulajdonképpen csak fedősztori. Újabb és újabb fejezetek nyílnak meg, de bárminek próbálok a végére járni, kicsusszan a hálóból.

Sajnos nincs nálam pirula a gondjára. Pedig még mondja is, hogy az de jó lenne. Semmiben és mindenben nem egyszerű segíteni. Ha lenne pirulám, akkor sem adnám oda, mert a fejlődés csak benne, a saját közreműködésével történhet meg.

Amit tenni kellene, ahhoz valamit másképp kellene csinálni, ez erőfeszítést igényel, és akkor inkább eljönne még párszor, hátha kitalálok valami mást. Hát nem nagyon akarok.

Ha belegondolsz Lujza, a probléma nagyon hasznos jószág lehet. Mert amíg létezik, addig figyelem is van. A megoldás mindent elront, már nem lesz annyira fontos az illető, nem állják körbe megmentők, talán nem lesz elég érdekes a házastárs vagy a gyerek számára. Mikor megoldást ajánlok, látom, hogy megijed, mert mégis mi lesz a heti téma, ha elsimítjuk az ügyet?

Ez nem az én műfajom. Egy ideig türelemmel várok, míg felkészül, hogy meg merje nézni, ami van és erőt gyűjtsön a változtatáshoz. Aztán elengedem, vagy elküldöm egy kollégához, hátha az ő műszerei pontosabban érzékelik őt.

Hát így. Te ismersz alibizőket, Lujza?

Puszi

B.