Kedves Lujza!
Képzeld, nemrég volt nálam valaki,
aki azt mondta, tulajdonképpen semmi baja. Azt mondta, hogy szeretné végig
beszélni azokat a témákat, amikkel azelőtt eljött hozzám.
Tényleg nem volt semmi baja. Átbeszéltük,
jól esett mindenkinek. Mire volt ez jó?
Hm. Hát arra, hogy ellenőrizze,
van-e vakfoltja. Arra törekszem, hogy előbb-utóbb mindenki önműködővé váljon.
Kialakuljon benne egy hang, aki ismeri a működését és képes pár lépés
távolságból ránézni egy helyzetre, amiben valamilyen zavart érzékel.
Mikor pedagógusként dolgoztam, azt
mondta valaki, hogy ha lesz családom, biztosan nem fogok ilyen felkészülten
órára menni. Én azt válaszoltam, hogy ha nem tudok ilyen felkészülten órára menni,
akkor inkább abbahagyom. Ez a hozzáállásom most sem változott, mert nincs
olyan, hogy az ember készen van és nincs hova fejlődnie. Na és ilyenkor okos
dolog a közelünkben tudni valakit, valakiket, akik segítenek megtalálni a fejlődés
irányát, vagy jól tudnak huhogni, úgy értem, konstruktívan kötöszködni, hogy
biztos legyen benne az ember, hogy a jó úton indul el.
Szerintem inkább így, mint hogy
mérföldekről kelljen visszafordulni és elölről kezdeni. Alapból úgyis lesz
ilyen bőven, ha viszont felmerül a rossz iránytű esete, akkor miért pazarolna
az ember időt és energiát, nem Lujza?
Körülötted kik tudnak jól huhogni? Kihez
fordulsz, ha szakmai kérdésed van, ha életközepi válság szag van, és kihez, ha
nevelési kérdéseid vannak? Remélem van a közeledben iránytűszerelő kisiparos. Érdemes
néha szervizeltetni, akkor is, ha jól működik.
Puszillak!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése