Kedves Lujza!
Képzeld, egy barátnőm épp Keleten
kalandozik, és azt meséli, hogy ott nem aprózzák el a nőnapot, szokatlan
mennyiségű és minőségű virágkölteményekkel és ajándékokkal korzóznak a kirittyentett
nők az utcákon egész nap.
Téged megünnepeltek? Te
megünnepelted?
Mitől lesz nő egy nő? Ötkor kel, zötyög
villamoson, életet ad, befogadó, gyenge, vonzó, feltétel nélkül szeret, odaadó,
szolgalelkű, önfeláldozó, sokat beszél, hisztis, szenvedélyes, gondoskodó,
multitaskingol, csak hogy a töredék töredékét említsem. Nem tudom, Lujza. Annyiféle
nő van.
Hogy szereted ezt a napot, vagy
sem, végül is rajtad áll, sokféle viszonyulás van. Van, aki teljesen rá van
kattanva és van, aki ki nem álhatja. Mindenesetre, akárhogy is, ezen a napon
ránk fordul a reflektor. Látnak minket. Hogy úgy-e, ahogy szeretnénk, azt
mutatjuk-e, amilyenek tényleg vagyunk, az más kérdés.
Annyi mindent lehetne írni a
nőkről, csak úgy cikáznak a gondolatok a fejemben. Egy kérdés zakatol
hangosabban a többinél.
Azon gondolkoztál már Lujza, hogy
az a kép, ami benned él magadról, mint nőről mennyire egyezik azzal, ahogy
mások látnak téged?
Adj erre egy percet az életedből…
Ölelés!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése