Kedves Lujza!
Itt a tavasz lehelete. Bújnak
kifelé a mákvirágok, liliomtiprók és nárciszok. Csakhogy ők nem tavaszi virágok
és egész évben nyílnak. Én nem találkozom velük, hozzám a kertészáldozatok,
öntöző Pannák jönnek.
Fenti virágfajtákról rengeteget
olvashatsz, Lujza, pláne most mindenkibe divat beleszínezni őket. Engem most a
Pannák és az ő érzéseik vonzottak. A jóakaróik figyelmeztetik őket, de ők nem
akarják látni. Örülj, hogy megszabadultál tőle, nézd, ott van a Jóskapista, már
olyan régóta szeret és milyen jó ember. Ha mernék látni, miben vannak, azzal is
el kellene számolni, hogy milyen ember az, aki ilyet szeret. Mondjuk lúzer? És
az duplateher. Több kliens önszántából fejezte be a kertészkedést, de volt
olyan is, akit a halál akasztott meg tevékenysége végzésében. És így sem múlt
el a szeretet.
Valakit, valamit láttak bennük,
amit nagyon szerettek. És ezt az érzést nem ér megkérdőjelezni, a jóakarat
ilyenkor tapintatlanság is lehet. Ezek valós érzések voltak. Talán keveredtek
azzal a szándékkal is, hogy azt a valakit bármi áron, akár a saját elhervadásuk
árán is meg akarják menteni. Remény, hit, bizalom: nem olyan könnyű ezt
elengedni, igazán megérthetnéd.
Színházban voltam a hétvégén,
Lujza. Bevallom, hogy sokszor untat a szakirodalom, pláne, mikor katarzissal is
hozzájuthatsz a felismeréshez, fejlődéshez.
Meg tudnak-e változni a fenti növények?
Ha nem jönnek el, nem hiszem. Miért nem jönnek el? Miért folytatják a bántást?
Nincs lelkiismeretük? Szerintem van. Csak amiből a viselkedésük táplálkozik,
lehet, hogy még fájdalmasabb, mint az, amit okoznak. És ez életük végéig nyomasztja
őket, talán még azután is. Nem akarom felmenteni őket, csak megérteni. Ha
engedik.
Na, kitalálod, mit néztem?
Menj színházba Lujza!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése