Kedves Lujza!

 

Isteni beszélgetésem volt a minap. Egy bölcs filozófussal beszélgettem. Ja nem, egy fiatal sráccal. De esküszöm, csillagos ötös filozófiaórát tartottunk. Pont ez volt a bibi.

Azt mondta, pontosan tudja elméletben, hogy mit tesz, és valóban, példásan elemezte ki az érzelmeit, a mozgatórugóit, éééés a cselekvésének hiányát.

Azt mondta, amit én is szoktam, hogy a valódi változás a csinálásban van, csakhogy nála nem egy lépés választja el a kettőt, hanem szakadék tátong közöttük. Hát igen, ez a vérprofi filozófusok egyik lehetséges csapdája, a túlzottan praktikusoké pedig például a földhözragadtság.

Azt mondta, hogy a múltkor, amikor nagyon dühös volt emiatt, ami gyakran előfordul, kínjában fát kezdett hasogatni. Azt kérdeztem, mi lenne, ha nem várná meg, hogy dühös lesz, hasogasson minden nap fát, vagy kapáljon, mert azt is szeret.

Azt mondta, ezt szívesen kipróbálja. Én pedig azt remélem, hogy közvetetten-közvetlenül csökkenti majd a szakadékot, és előbb-utóbb más helyzetekben is tudja alkalmazni a csinálás művészetét.

Képzeld, teljesen máshonnan tudom, hogy egész jól halad. Örülök, jófej srác.

Szép napot!

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon