Kedves Lujza!
El se hiszed, milyen különleges
témákkal is felkeresnek. Például, hogy miért nem tudom eladni a házamat, vagy miért
nem találok újat. Albérletben maradjak, vagy vásároljak, nem tudok dönteni.
A jövőbe egyelőre még nem látok,
nem is akarok. Mondjuk előtted bevállalom, hogy amikor mi kitaláltuk, hogy
költözni akarunk, de kiszámoltuk, hogy kábé öt évet kellene hozzá spórolni,
másnap pont felkerestem egy jósnőt. Aszongya, mi van, költöztök? Hát nem
igazán, mondtam. Szó szót követett, majd hazamentem, otthon előadtam, és láss
csodát, megtaláltuk a házat, amiben most lakunk, és meg tudtuk fizetni. Mázli!
Mázli? T
Szóval amikor sehogy se tud valaki
megszabadulni a házától, akkor érdemes elgondolkozni, hogy mi tartja még ott.
Valami családi örökséget kell rendezni, egy ott történt tragédiát kell
feldolgozni, vagy egyszerűen nem akarjuk még elengedni azt az életet, amit ott
éltünk. Az új ház egy új forma, konkrétan is és az életünket tekintve is. Vajon
ugyanazzal a tartalommal szeretnénk megtölteni az újat, vagy még nincs meg az a
minőség, amit ott szeretnénk megvalósítani.
Ilyesmin is tudunk dolgozni, hát
nem izgi?
Egyszer, kirándulás közben
elveszett a telefonom. Csak nagyjából tudtuk belőni, hogy merre lehet. Egy óra
keresés után már fel akartam adni, mire gondoltam egyet és csináltam rá egy
állítást, kéznél volt pár családtag. A telefon meglett, hihi.
Na ezt most nem azért írtam, hogy ha
elveszted a kocsikulcsodat, vagy a bérletedet, akkor én jussak eszedbe… Inkább
gyorsan felejtsd is el, amit írtam.
El is köszönök.
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése