Kedves Lujza!
Biztos jártál már úgy, hogy rosszul
jártál. Úgy érezted, hogy hátba szúrt egy kolléga, egy barát vagy családtag. Azt
gondoltad, jó üzletet kötsz, de a termék nem úgy nézett ki, ahogy a képen
láttad, majd elérhetetlen volt az ügyfélszolgálat.
Mikor utólag végig gondoltad a sztorit,
hamar megtaláltad azt a pontot, amikor érezted, hogy valami nem stimmel. De
valamiért nem hallgattál arra a bizonyos hangra, annyira akartad, hogy
sikerüljön. Oda akartál tartozni, nem akartál kudarcot vallani, szeretsz
mindenkivel jóban lenni, és micsoda mázli, hogy féláron megtaláltad azt a
cuccot.
Miért futunk bele az ilyen
helyzetekbe újra és újra? Van rá esély, hogy ha nem gondolod végig, hol volt az
a pont, amikor ha másképp cselekszel, megúszod ezt az egészet, akkor újra és
újra megtörténik. Persze utólag könnyű okosnak lenni. Ha nem vagy gyorsan
tüzelő puska Lujza, és nem tudsz azonnal hangot adni a kétségeidnek, akkor
tanuld meg azt a mondatot, hogy „Még átgondolom”, vagy azt, hogy „Kérek egy kis
időt”.
Az a cucc másnap is ott lesz a
weboldalon, a munkahely pedig, ha tényleg ügyel az alkalmazottakra, akkor még
értékelni is fogja, hogy megfontoltan döntesz. És akkor a helyzettől kicsit eltávolodva
lesz időd átgondolni, hogy neked valóban mi és hogyan lenne jó.
Lehet, hogy abban a helyzetben egy
kicsit kellemetlen kimondani ezeket a szavakat, de biztosan sokkal kevésbé,
mint az, ha megtépázva távozol, és csalódsz valamiben, amiről tulajdonképpen
már tudtad az elején, hogy nem lesz jó vége.
Fel a fejjel, Lujza!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése