Kedves Lujza!

 

Beszéltem valakivel, aki egy évtizede él párkapcsolatban, külföldön. A partnerének gyermeke is velük él. Mondjuk a korát tekintve már nem gyerek, csak úgy viselkedik. A szülő is úgy tekint rá: nincsenek elvárások és még csak kilátásban sincs, hogy kiköltözik.

A nemszülő - mert még csak azt sem mondhatom, hogy nevelőszülő, hiszen nem szólhat bele semmibe, ami a gyerekkel kapcsolatos – egyszer csak azon kapta magát, hogy kiüresedett. Ő is és a kapcsolat is. Nincs szex, nincs beszélgetés, még mindig abban a lakásban élnek, amit csak ideiglenesen, pár hónapra akartak kibérelni, a tervezett utazásaik pedig rendre meghiúsulnak.  Mindig van véleménye, de nem hallják meg, ezért inkább nem is szól. Mikor erősebben jelzi elégedetlenségét, akkor a partnere megteszi, amit meg kell tenni és pár hétre megint nyugalom van. Hogy miért maradt, azt nem tudta megmondani.

De most sehogy sem tudott megnyugodni, ezért keresett fel. Na meg azért, mert hazalátogatásakor megismerkedett valakivel és újra érezte, amit már nagyon régen, hogy értékelik a társaságát és még nem mondott le erről.

Véletlenül ismertem a családját és szagot fogtam. Sok kérdést nem kellet feltennem, hamar fejéhez csapott, nem ő az első a sorban, aki tehetetlenül vergődik egy kapcsolatban, csakhogy neki nincs gyereke, akit el kell tartania, nem élt meg olyan traumát, mint a szülei és még fiatal is, szóval vastagon van választása. Szóval ezért maradt.

Azért mindig azt javaslom, hogy menjen el a falig, kommunikáljon tisztán, mondja el pontosan hogy van, és mit érez, lehetőleg ne otthon. Egyrészt, hogy a következő kapcsolatában ne kelljen majd ismételnie, másrészt pedig, hogy ne legyen bűntudata, hogy nem tett meg mindent. Külföldön és kisebb kapcsolati háló mellett könnyebben táncol vissza egy olyan kapcsolatba, amiből itthon már rég kilépett volna. 

És nem egyszerű elengedni azt sem, hogy én majd bebizonyítom a szüleimnek, hogy másképp is lehet, illetve ha maradok, akkor legalizálom a szüleim kapcsolatának minőségét.

Ha nincs több benne, akkor szerintem amit erőltetni kell, azt nem kell erőltetni. Egy másik otthonban, másik kapcsolatban még akár könnyű is lehetne.

Mit gondolsz?

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy ki az a Lujza?