Kedves Lujza!
Amikor azt mondtam, hogy legyél egy
kicsit gyenge, nem arra gondoltam, hogy sérülékeny legyél, óvatlan, vagy áldozat.
Csak arra, hogy itt lenne az ideje, hogy ne te állj bele mindenki más ügyébe,
nem kell most már megengedni, hogy a te hátadon vágják a fát.
Megvan a különbség? Attól, hogy nem
te intézel minden kényelmetlen ügyet, ha kiszállsz a kocsiból és megengeded,
hogy a párod parkoljon be, ha nem négy, csak kettő szatyrot emelsz ki a
kocsiból, ha ebben a hónapban nem te fizeted ki a rezsit, és nem te hívod fel a
könyvelőt, attól még nem lesz belőled sem szerencsétlen, sem szemét.
Az eltart egy darabig, mire a környezeted
asszimilálódik, és neked nem lesz bűntudatod, ha azt mondják, megváltoztál, te
nem ilyen voltál, és hogy végig tudjad nézni, hogy valaki lekésik egy határidőt
és kénytelen vállalni a következményeket. Ha egyszer nem visz uzsonnát a
gyerek, mert nem volt hajlandó időben felkelni, nem hal éhen. Mert te úgyis
megcsinálod.
Nem teszel ám ezekkel annyira jót,
mint hiszed. Kasztrált pasik, önállótlan gyerekek, tehetetlen szülők: gondolom
nem ez a célod. Húzd vissza kicsit a polipkarjaidat, ne indítsd el minden
alkalommal a helikoptert, vedd észre, hogy a szőranyára igazából már nincs
szükség. Akinek égető szüksége van rád, az pont te vagy.
Tegnap két izompacsirtával is
találkoztam Lujza, ezért ez a téma megint. Tudnak énekelni is, csak már nem
szoktak. De a zene az kell.
Fütyörészős szép napot kívánok!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése