Kedves Lujza!
Van úgy, hogy nem az a fontos, mit
mesél a kliens, hanem inkább az, hogyan. A vállamon mindig ül valaki, aki
figyeli a folyamatot, a szóhasználatot, hogy milyen érzelmek látszódnak egyes
részleteknél, hogyan alakul a beszélgetés maga. Amúgy van még valaki, aki engem
figyel, az én érzéseim, hozzáállásom hogyan alakul, van-e kötődésem a témához. Ülnek
még mások is a vállamon, de most megint nagyon elkalandoztam, szóval vissza!
Nemrég az történt, hogy bármit
mondott is a kliens, mindenre vissza kellett kérdeznem, mert vagy nem tudtam
értelmezni, vagy úgy mesélt, mintha nekem is nyilvánvaló volna, amit mondani
akar. Úgy beszélt helyzetekről, mintha azok általánosak és érthetőek lettek
volna, miközben tulajdonképpen semmilyen pontos részletet nem osztott meg, még
ha többször vissza is kérdeztem rá.
Sokat beszélt, mármint sokkal
többet, mint amennyit szokott, vagy amit otthon a párja be tud fogadni, de nem
mondott szinte semmit. Amikor ezt visszajeleztem neki, szépen persze,
elcsodálkozott, mert ő nagyon nyitottan jött, nem akart eltitkolni semmit, a
bizalmába fogadott.
Ha én nem értettem, élek a
gyanúperrel, hogy a párja sem, és a köztük lévő anomáliák miatt jött. Ez lett a
legfontosabb tanulsága az első találkozásunknak. És tanulság lehet ez bárkinek,
aki azt hiszi, világosan fejezi ki magát.
Érdemes visszakérdezni, hogy amit
az ember közölni szeretne, az átmegy-e. Főleg akkor, ha többször mondtam, mégsem
úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerettem volna.
Legyen szép napod Lujza!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése