Kedves Lujza!

Mindenhol jó, de legjobb otthon, tartja a mondás. Szerintem elég korrekt. Már csak az a kérdés, ki mit ért otthon alatt. 

Ismerek olyat, aki a gyerekkori családja lakóhelyét, házát azonosítja ezzel a hellyel és szóval, és azzal küzd, hogy saját maga ezt nem tudta megteremteni.

Ismerek olyat, aki bárhol és bármit inkább nevez otthonának, csak azt nem, ahol felnőtt, mást sem tesz, mint épp az elöl menekül.

Olyat is ismerek, aki a világon bárhol képes otthon érezni magát, mert számára ez nem helyrajzi kérdés. 

Jó lenne ezt a kérdést megfuttatni, kinek mi az a három szó, ami az otthonról eszébe jut. Na jó Lujza, máris beleléptem a saját kis csapdámba, mert nekem nem elég három szó. Számomra az otthon jelenti a családot, ahol mindenki jól ismer és van olyan izé, melegség. És hát nem titkolom, szeretek ragaszkodni bizonyos tárgyakhoz is, melyek körülvesznek, jó belépni az ajtón és tudom, mi hol van. A város, ahol élek, és ahol a színházban, az utcán, bárhol lépten-nyomon belefutok egy ismerősbe. 

Azonban nem hagyhatom ki a felsorolásból azt sem, hogy a saját kis testemben és lelkemben is otthon érzem magam. Bármerre sodor is az élet, érzem, hogy millió szál köt mindenfelé, erős kötéltáncos hálót szőve, ami megtart, ha szükséges.

Nemsokára írok neked Lujza külföldi kalandozásaimról is. Addig is maradok barátnőd:

B.