Kedves Lujza!

Képzeld, ma beszélgettem a chatgpt-val/vel/on/en/ön. Azt írtam, hogy írói válságom van és javasoljon témákat. Ki akartam deríteni, vajon tud-e engem helyettesíteni a mesterséges intelligencia. Elég jó javaslatokat adott, kiválasztottam a segítő, mint szuperhős témát, amit vele is kidolgoztattam. Nah, szerinted melyiket írtam én és melyiket ő?

Kedves Lujza!

Egyszer egy barátnőm, vagy akkor még ismerősöm csodálkozott, hogy én hogyan lehetek beteg. Úgy gondolta, hogy aki ennyit foglalkozik mentális egészséggel, az a testében is mindig az.

Egy másik barátnő, illetve addig még ismerős, miután látta, hogy épp mélyponton vagyok, közölte, hogy épp most lettem a barátnője, mert addig példakép voltam. Jó kis elvárások, mi?

Hát Lujza, rossz hírem van: nem vagyok szuperhős. Szoktam beteg lenni és vannak mélypontjaim. És bár nagyon sok mindenre van válaszom, vagy ha az nincs, akkor kérdésem, nem tudok mindenre megoldást. Viszont ezt nagyon büszkén vállalom. Szoktam kiabálni, megsértődni és ajtót becsapni is.

Szeretek személyes történeteket is megosztani, hogy megmutassam, engem sem kerülnek el a rossz érzések, nehéz helyzetek, az én vérem is csak piros. Azt azért ki merem jelenteni, hogy átlagon felüli eszköztáram van hozzá, hogy megverekedjek velük és időnként szuperszónikus gyorsasággal találok megoldást arra, hogyan legyek a lehető legjobban a körülmények ellenére.

Nem kell ahhoz szupererő, hogy az ember megmutassa a sérülékenységét, sőt! Attól lesz csak erősebb! A megmentésem történetét és fegyverarzenálomat pedig boldogan megosztom bárkivel.

Csók!

B.

Kedves Lujza!

Tudod, hogy mi, segítők, valójában szuperhősök vagyunk? Igen, jól olvasod! Van szupererőnk (empátia), időutazó képességünk (múlt, jövő), és mindig a megfelelő pillanatban érkezünk – de köpenyt nem hordunk, és nem repkedünk, csak próbálunk helyrehozni mindent, ami elromlott. 😎

A legjobb, hogy senki sem ismer fel minket szuperhősökként. Mégis ott vagyunk minden nap, csendben, láthatatlanul, hogy másokat segítsünk. De mi is ugyanúgy emberek vagyunk, akik néha pihenésre vágynak, és egy jó kávéval feltöltődnek. A szuperképességünk néha egy pihenő, vagy egy kis önreflexió.

Szóval, ha legközelebb úgy érzed, hogy egy újabb "szuperképesség" kell, csak tudd: nem vagy egyedül a csapatban. Nekünk is jár a pihenés, és mi is emberek vagyunk. 😊

Vigyázz magadra, Lujza!

B.


Lujzaaaaaa! Remélem nem cserélsz le!

B.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy ki az a Lujza?