Kedves Lujza!
Harmincas pasi volt a vendégem. Fáj
a talpa. Minden elképzelhető lehetőséget megragadott, épp csak javasasszonynál
nem járt, de nem találtak semmit, nem tudtak segíteni, így jutott el végül hozzám.
Na, hát innen szép nyerni kedves Lujza, ugyanitt ilyenkor egy pillanatra nehéz
a teher, hogy azt hiszik én mindent is meg tudok oldani, aztán szépen leteszem
ezt, mert nem. De megpróbálom.
Hát annyit mindenképp
kiderítettünk, hogy pultosként talpal sok éve. Nem tanult tovább, pedig eszes, de
kényelmes. A kényelmes szón kívül mással nem is igazán illette a munkáját,
pedig ez így ilyen formában biztosan nem neki való, nem egy született pultos, ő
is pontosan tudja.
Mondom az elméletem. Az elméje
annyit mondogatta, hogy ez milyen kényelmes, hogy a lelke azt mondta: Hazudsz,
haver!!! Ezt nem hallgatom tovább, nesze neked! És felforrósította a lába alatt
a talajt, hadd gondolkodjon ezen még egy kicsit. Ha észbe kap, és kitalálja,
mit szeretne és elkezd mást csinálni, nem fog ennyit állni, majd elmúlik a
fájdalom. Ha nem, majd úgy fog fájni, hogy kénytelen lesz más munka után nézni.
Lujza, hát nem baromi jófej a teste?
Helyette gondolkodik! És persze, mondhatod, hogy nincs ebben semmi trükk, sokat
áll, fáj a talpa, ennyi, nem kell túlgondolni. Lehet, de hát nálam kötött ki,
így járt.
Most azt próbáljuk kitalálni, mi
lenne neki való, és ezzel párhuzamosan kiszedem belőle az erőforrásait, amivel
elhiszi, hogy nincs lehúzva a roló, tud még tanulni, ha akar.
Drukkolok neki!
Pá!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése