Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

Van, hogy egy kliens sehogy sem érti, mi a túrót kérdezgetem a családjáról, amikor ő a munkahelyi konfliktusára szeretne megoldást. Nem akadt meg a lemez, esküszöm, hogy okkal teszem.

Én komolyan megértem, hogy főnökök és kollégák esztelenül tudnak viselkedni, mintha csak azért kelnének fel reggel, hogy bosszantsák szegény klienseket. Azon túl, hogy néha én is elképedek, miket képesek tenni emberek, azért arra mindenképp érdemes kitérni, hogy milyen érzéseket vált ki az adott viselkedés. Ha gyakran érzi ugyanazt az ember, ismerős-e valahonnan, van-e olyan személy, aki mellett hasonlókat élt meg.

Na, ugye, hogy hamar meg is érkeztünk. Gyorsabban, mintha a fejünk és a szívünk közti távolságot akartuk volna legyőzni. Most épp azon gondolkozom, hogy a túlfűtött érzelmektől nehezebb eljutni a racionális gondolkodásig, vagy a túlzottan racionálisan gondolkodásból az érzelmekig. Egyik se egyszerű, viszont mindkét szereplő fontos. Te melyik véglet felé húzol, Lujza?

Tehát, hogy visszakanyarodjak, érdemes ellenőrizni, hogy amikor az a bizonyos kolléga azt műveli, bekapcsolja-e egyúttal az időgépet, ami miatt pár évtizeddel korábban találjuk magunkat. Nem biztos, hogy így van, de sanszos. Az nem árthat, ha megkérdezem. Ha nem, hát nem és máshogy folytatjuk. De ha igen, akkor hidd el a kliens önként bekapcsolja az időgépet, még akkor is, ha erős turbulencia várható.

Holnap telefon?

B.