Kedves Lujza!
Szeretsz te utazni? Én igen. El nem
hinnéd, melyik országba vágyom vissza mindegyiknél jobban. Szerintem olyanok
jutnának eszedbe, mint India, mert az olyan spiri, vagy Isztambul, mert lüktető
város, talán azt feltételezed, hogy husky szánnal vágtatok a havas
Finnországban a sarki fényt keresve. Nem nyert.
Én sem értem amúgy, miért pont oda,
talán ahhoz lehet köze, hogy kihez megyek, vagy hogy kivel. Jaja, ez közelebb
áll hozzám, a szabad időmet nem vagyok hajlandó akárkivel eltölteni, és ha a
megfelelő emberrel vagy, akkor utazhatsz a saját megyédben, vagy a koponyád
körül, mindegy, az élmény maradandó lesz.
Van, akinek nagy kihívás egyáltalán
a lakását elhagyni, van, aki repülőre nem hajlandó ülni. Láttam én már enyhe
pánikrohamot turbulencia alatt. Nem meglepő módon záporoztam a kérdéseket,
miért lehet félelmetes a zárt térben utazás. Találtunk is családtagot, akit
lezárt marhavagonban szállítottak többszázmagával anélkül, hogy tudta volna,
hova és mikor érkezik. Nem önként szállt fel a vonatra.
Lehetett volna éppen inkubátorban
eltöltött néhány nap, mert csak gondolj bele, milyen félelmetes lehet, hogy az
anya, akivel kilenc hónapig közelségben éltél, pikkpakk eltűnik, pont mikor az
életedet kezded. A születés története sok mindent megmagyarázhat az életeddel
kapcsolatban, de az egy másik történet.
Amúgy nem hiszed el, legutóbb
hazafelé repültem és nahát, egy családállító/kineziológus mellé szólt a jegyem.
Néha én sem hiszem el, hogy ennyire nincsenek véletlenek. Vagy vannak?
Jövök Lujza, hozzád! Elindultam,
kedves. Logikus lenne, hogy most nem írok egy darabig, de hisz tudod, a
leveleidet mások is olvassák, remélem nem haragszol, ha majd ez lesz ott az
énidőm.
Várj rám, Lujza!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése