Kedves Lujza!
Nemrég volt nálam valaki, aki
külföldön dolgozik. Van egy pár éves drogos múltja, de már tiszta. Sokat utazik
ide-oda és gyakran előfordul, hogy megpróbálja visszapörgetni az út szakaszait,
de egyszerűen nem emlékszik, mikor haladt el itt vagy ott.
Ami azt illeti, néhány kamasz
kliensem ugyanezt tapasztalja. Ülnek a buszon, és azt se tudják, hogy értek
oda, mintha kiestek volna az időből. És ettől megijednek. Volt, aki attól félt,
mi lesz, ha ez súlyosbodik, és egyszer csak megőrül. És ismerek egy kisgyerekes
anyukát, aki kényszeresen próbálja felidézni napjának szakaszait, hogy mit
miután csinált, és kiborul, ha nem sikerül.
A szélsőség szélsőséget vonz.
Eszerint a túlpörgés ellentéte a lekapcsolás, és nem szerencsés, ha ezt éppen
dolgozat vagy vezetés közben hajtja végre az agyad.
Emlékezz rá Lujza, a stressz
először valamilyen testi jelzésben látszik. Félre ver a szív, nyilall a gyomor,
nyom a mellkas, fáj a hát, nem tudsz aludni.
Apósom a napközbeni húsz perces
alvásban hitt. Kipróbáltam, felhúzom a telefont huszonöt percre, pár perc alatt
elalszom, és húsz perccel később mintha újjászületem volna. Ennyit valahogy ki
lehet szorítani a napból. De vigyázz, ha órák lesznek belőle, akkor úgy ébredsz
majd, mint a mosott tudodmi.
Ha jelez a tested, ne várj túl
sokáig. Először is add meg neki, amire szüksége van, de ez csak a tűzoltás. Még
meg kell keresned a stressz okát, azzal is kell valamit kezdeni.
Pá!
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése