Hogy ki az a Lujza?

Kedves Lujza!

 

Mondd csak, mikor ment ki a beszélgetés a divatból? Illetve az a kérdés jobban tetszik, hogy mikor jön divatba? 

Épp egy mérsékelten nyálas családi sorozatot nézek: nagyszülők, négy gyerek, egy rakás unoka. Van itt minden, ami a műfajhoz elengedhetetlen, miszerint függő apuka, veterán nagypapa, gyerek, akiről öt évesen értesül az apa, örökbefogadás, asperger, zűrös kamaszok, mindenféle.

Túúdom, túúúdom, hogy ez csak fikció, meg hatásvadászat, de basszus, ezek mindent megbeszélnek. Vannak mindennapos gondok és olyan horderejűek is, amikből lehetetlen, hogy ennyi előfordul egyetlen családban. Mégis, valahogy mindig megbeszélik, összetartanak a testvérek, megbocsájtanak, meg minden.

Ismétlem, túl szép/übersok, hogy igaz legyen, messze nem tökéletes még így sem, de aki kitalálta ezt a nemlétező családot, erről fantáziált. Azt gondolhatta, hogy a család zűrös banda, minél szaporább, annál zűrösebb. De hitt benne, hogy a zűröket ki lehet simítani beszélgetéssel, szeretettel, és hasonló amúgy egyáltalán nem nyálas, ellenben értékes hozzávalókkal.

Antiromi akartam lenni a levelem végére, és azt írni, hogy nem ismerek ilyen családot, de így nem bírom megtenni. Mert ismerek olyanokat, akik erre törekszenek és ez épp elég. Az ilyen sorozatok lehetnek világítótornyok, amit látunk a Balaton másik partján. Ha nem is érünk oda, amikor felvillan, észrevesszük, és rögtön tudjuk, merre van Észak.

Meg van az a Balaton átúszás, csak mondom.

Légy jó Lujza!

B.