Kedves Lujza!

Ismersz már annyira, hogy tudd, az a kérdés csak költői lehet, hogy valóban csak sejtekből vagyunk összerakva?

Közben pedig teljesen meg tudom érteni, hogy ha egy gyerek még soha nem találkozott a vérszerinti szüleivel, vagy ha a vérszerinti anya nem más, mint egy donor petesejt, nem tűnik relevánsnak a szülő személye és annak családja.

Pedig de. Nagyon de.  Nagyon nagyon de.

Nem állítom, hogy napi szinten, vagy minden héten beesik egy kliens egy ilyen témával, de ahogy az lenni szokott, ha jön egy ilyen téma, rövid időn belül megjelenik a következő, és után még egy. Most is ez van, és kamaszok.

Eddig minden szép és jó volt, békesség és harmónia, na ez utóbbit ne vedd szó szerint, hisz ismered a családok természetét. És hopp, a kamasz megváltozik, de nem csak úgy normálisan, hanem egyszer csak betonfal, teljes kizárás. Ilyenkor a „sima” ki vagyok én a szüleim nélkül, a szüleim ellenében, vagy belőlük származóan kérdéskörhöz hozzáadódik egy elementáris: kik a szüleim?

Most akkor kik azok, akikhez képest vagy akik ellenében meg akarom magamat ismerni és megvalósítani, és bármennyire is fáj a nevelő szülőknek, bocsánat, de teljesen jogos, hogy az ő személyük ebben a dilemmában teljesen eltörpül és az nem lesz releváns.

Nem elég, hogy ezzel a nehéz súllyal küzd a kamasz, de még azzal is meg kell birkóznia, hogy miközben gondolkozik és próbálja kitalálni ezt és gyakran azt is, hogy mit keres itt a világban, van-e egyáltalán keresnivalója, ott vannak a nevelőszülők és ezerrel nyomulnak, hogy megtartsák a jó kapcsolatot. Még nekik is próbáljon megfelelni? Ha akarna, sem menne. Mélyen belül ott van benne az elutasítottság érzése, és nem tudatosan, de a viselkedésével „elintézi” ezt az érzést, ami bármilyen furcsa, kicsit visszavezeti azokhoz, akiktől származik.

Átment, Lujza? Vagy túl bonyolultan fogalmazok? Nehogy azt hidd, hogy nem érzek együtt a szülőkkel, nekik is iszonyatosan nehéz ezt megélni, Most azt akartam megmutatni, mit érez(het) a gyerek.

A helyzet nem egyszerű, de természetesen van megoldás. Minden esetben egyedi, de az első és legfontosabb lépés a vérszerinti szülők iránt megfogalmazott hála, szeretet és tisztelet. Akik nélkül ez a projekt nem jöhetett volna össze.

Innen kezdjük.

B.