Kedves Lujza!

Egy kliensem elmesélte az álmát. Rémálom volt, egy nagy stadion közepén állt bikiniben. A stadion tele volt, csak nézte azt a rengeteg arctalan embert, teljesen elveszett a látványban és a helyzetben. Mindenki őt nézte, mindenki!

Roppant kellemetlenül érintette, hát még az, amikor ketten felemelték és abban a pillanatban leszakadt róla a bikini. És még mindig őt nézte mindenki. Páran nevettek is talán, de erre már pontosan nem emlékszik. Csak képzeld el Lujza azt az érzést, milyen lehet, hogy teljesen lecsupaszítva, testileg és lelkileg meztelenül mutatod meg magad ennyi embernek és nem önként. De lehet, hogy téged ez nem borzaszt el.

Nem mindenkinek ugyanaz a rémálma. Én például azt álmodtam egyszer, hogy történelemből kell érettségiznem. Mikor felébredtem, óriási kő esett le a szívemről, hogy én ezen már túlestem.

Neked mi a legnagyobb rémálmod, Lujza? Mi az, amire ha csak rágondolsz, lever a hideg verejték? Csak álom, vagy van valóságalapja?

Lehet, hogy a kliensem története sem álom volt, hanem valóság, csak kiszíneztem. Ezt a kérdést nyitva hagyom neked. Ő azt mondja, most már szívesen kipróbálná. Ha nem is bikiniben, meg meztelenül, de valahogy vágyik rá, hogy egy stadion közepén álljon és mindenki őt nézze, vagy hallgassa. Na, innen szép nyerni, álom lett a rémálomból. Az önmunka ilyet is tud csinálni, sose lehet tudni, hogy egy kínos, elviselhetetlenül nehéz helyzetet mivé lehet átfordítani.

Erre gondolj majd, ha eszedbe jut a tiéd, kedves Lujza.

Legyen ma is szép napod!

B.