Kedves Lujza!
Bátorság kell ahhoz, hogy az ember kilépjen a sokat emlegetett komfortzónájából.Egy kliensem eléggé szégyenlős típus. Nem gondolnád róla, mert nagydumás, gondoskodik róla, hogy menőnek látszon. Hát engem nem tudott megtéveszteni, szavakból, gesztusokból levehető, amikor valaki tényleg magabiztos, vagy csak úgy csinál, mintha.
Meg hát, ha hozzám jön valaki, akkor nincs is értelme hazudni, de a szokás hatalma, na! Pláne, hogy a kliens az első tíz percben gyakran elmondja a saját megoldását, ha nem is szavakkal.
Hiába, bármennyire igyekszem barátságosnak lenni és bizalmi környezetet biztosítani a beszélgetéshez, ha valaki arról jön beszélni, ami neki nehéz, az mindenképpen stresszhelyzet. És ilyenkor látható lesz, milyen üzemmódban kezeli az illető a stresszhelyzeteket, önkéntelenül is azt a formát vesszük elő, ami ismerős, gyakran használt.
Aztán ez a valaki elment egy szauna szeánszra. A szaunamester elmagyarázta, hogy meztelenül a legjobb, de ez az opció nem játszott a kliensemnél. Mígnem egyszer csak leküzdhetetlen érzés lett úrrá rajta, felállt és lekapta a lepedőt. Annyira megrészegítette az érzés, hogy majdnem fordítva sült el, mert annyira büszke volt a pillanatra, hogy már-már szatíros mozdulatnak tetszett a jelenet.
Amikor rákérdeztem, hogy na és ez milyen érzés volt, akkor azt mondta nem érti, mitől félt ennyire. Igen, a fejünkben, a gondolataink által teremtett valóság sokkal félelmetesebb tud lenni, mint a valóság valóság.
Ezért érdemes kilépni a kényelmes megszokásból. De vigyázz Lujza, nehogy elvigyen a rendőr.
B.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése